A magyar modellezés története 

előző rész

Történeti áttekintés (3. rész)

Az első eredményes modellek (folytatás)

A gazdasági gondokkal küzdő Magyar Aero Szövetség kezdettől fogva gondosan ápolta az ifjúság modellező törekvéseit és a modellversenyeket, a kiállításokat azzal tette ünnepélyessé, hogy a repülőélet, valamint a társadalmi élet legmagasabb tisztségviselőit is meghívta azokra. Ügyes szervezéssel azonban ettől kezdve megkereste a nagyvállalatokat és a vagyonosabb rétegeket, akik a szükséges anyagi fedezetet és a díjakat értékes tárgynyereményekkel biztosítani tudták. Ennek eredménye volt, hogy az 1930-as évek versenyein mind az egyéni modellezők, mind a modellező egyesületek jelentős számban vettek részt.

A modellezőélet akkori jellemzésére álljon itt egy idézet a Magyar Aero Szövetség hivatalos lapjából (Aviatika, 1932. évf. 183. o.)

„A Magyar Aero Szövetség által 1932. május 29-re kitűzött XV. Repülőmodell Verseny ez évben is nagy érdeklődést váltott ki a modellező ifjúság körében. 29 sikló, 125 gumimotoros és 6 egyéb motoros repülőmodellel neveztek be a versenyre. A szövetség kötelékébe tartozó 15 ifjúsági aerokör közül nyolc volt képviselve. Budapestről a Bencés reálgimnázium, a báró Eötvös és a Kemény Zsigmond reáliskola és végül a Kertész utcai kereskedelmi iskola; vidékről a jászberényi és gyöngyösi reálgimnázium, a debreceni városi iparostanonc iskola és a székesfehérvári repülő és motorszerelő iskola aerokörei. A nehéz gazdasági helyzet itt abban éreztette hatását, hogy míg a budapesti összes aerokör részt vett a versenyen, addig a 11 vidéki aerokör közül csak 4 tudott felutazni.

A távolmaradottak között volt sajnos a múlt évi bajnokcsapat, az ifjúsági vándordíj első nyertese: a pécsi reálnevelő intézet Zsélyi Aladár Ifjúsági Aeroköre. A kőszegi négy aerokör, Kőszeg város jubileumi ünnepségei miatt, nem vehetett részt a versenyen. Itt meg kell említenünk, hogy Kőszeg városnak az aviatika iránt tanúsított példás érdeklődése és szeretete hazánkban csaknem egyedülálló jelenség. Az ottani négy aerokör évente ötször mérkőzik egymással a város és polgármesterének vándordíjáért.

A nevezők közül 82-en ifjúsági aerokörök, 12-en pedig cserkészcsapatok kötelékébe tartoztak. Az iskolákon kívüli nevezések száma 34 volt. Az aerokörök közül a legtöbb gépet, 29-et a budapesti Bencések hoztak. Utánuk a REMOSZ (Székesfehérvár) következett 28 géppel. A jászberényiek 22 gépet, a debreceniek 16-ot, a gyöngyösiek 12-őt hoztak. Az utóbbi három városból ezeken kívül még 1-1 aerokörön kívüli versenyző is volt.

A versenyzők a következő városokat képviselték: Budapest, Kispest, Rákospalota, Székesfehérvár, Sopron, Gyöngyös, Jászberény és Debrecen. Volt közöttük jogszigorló, gimnáziumi, reáliskolai, reálgimnáziumi tanuló, tanítóképző-iskolai növendék, kereskedelmi iskolai tanuló, ipariskolai tanuló, valamint repülő- és motorszerelő-iskolai növendék, bizonyságául annak, hogy a modellrepülőgépek építése és az ezzel kapcsolatos nemes sportág bármely iskolatípus és foglalkozási ág keretében otthont találhat. A XV. repülőmodell-verseny lefolytatását az erősen szemerkélő eső megakadályozta, és így az első napon csupán a siklórepülőgépek versenyét tartották meg, a motoros versenyt pedig kénytelenek voltak az év őszére halasztani.

A verseny győztese Balogh Béla debreceni iparostanuló volt, modellje 15 mp-es repüléssel 100 m távolságra siklott. Ezen a versenyen indítottak először az akkori előírásnak megfelelően a nagy vitorlázógépekhez hasonlóan gumikötéllel. A vitorlázómodellek indítására külföldön is, hazai kísérletek során is csak ekkor kezdték alkalmazni az úgynevezett magasindítást, amelyet a bencés gimnázium modellezőinek tanárelnöke, Nagy Julián, a pécsi Szabó József és Németországban Horst Winkler egy rugalmas résszel ellátott, hosszú zsinórral valósított meg. A modell súlypontjához közel elhelyezett kampóba akasztva a zsinórt, szerencsés esetben ilyen módon 50 m magasra is felhúzhatta feje fölé a gépét a modellező.”

A XV. modellverseny félbeszakításával felszabadult időt a Magyar Aero Szövetség rendkívül jól hasznosította. A közeli iskolában gyorsan előadásokat szerveztek, amelyeket az országból összegyűlt modellezők végighallgattak. Az egyik előadáson ismertették a magasindítású repülőmodell-kísérletek eredményeit és ez ösztönzést adott az ilyen jellegű versenyzési mód elterjedéséhez.

A másik rendkívül tanulságos ismeretterjesztő modellező előadást Uhlaryk Titusz légügyi főellenőr, repülőmérnök, a székesfehérvári REMOSZ Aero Kör elnöke tartotta. Ebben részletesen ismertette a modellezéshez felhasznált legalkalmasabb anyagaikat, mint a sűrűszálú fenyőléc, a kazein hidegenyv (eddig sok modell még bambuszból és melegenyv ragasztással épült), és azokat a kísérleteket, amelyeket a REMOSZ Aero Köre a légcsavar-teljesítmények fokozása érdekében végzett. Ez az előadás igen nagy hatással volt a repülőmodellek építési technológiájának fejlődésére, valamint a gumimotoros modellek teljesítményének növelésére.

1933-ban, a Gödöllőn rendezett Cserkész IV. Világjamboree keretében nem hivatalos országos modellversenyt rendeztek augusztus 12-14-én.

A siklómodellek versenyét 12-én a kora reggeli órákban teljes szélcsendben tartották 3 m magas startdombról.

A kézi indítás során a legjobb eredményt Békesi Gábor érte el 21 mp alatt 50 m távolsággal. Ebben a versenyszámban a debreceni modellezők csapata győzött, mert az első, a harmadik és a negyedik díjat (Szatmári Imre) ők nyerték. Augusztus 14-én került sor a gumimotoros repülőmodellek versenyére, amelyet immár hagyományosan ismét a Sóstói REMOSZ-modellezők csapata nyert, és az első díjat Riedel Béla (REMOSZ) szerezte meg 117 mp alatt elért 437,4 m távolsággal, ami országos rekordnak is számított. Az első hét helyezett a REMOSZ versenyzője volt, sorrendben: Riedel Béla, Kieser Alajos, Antal Vidor, Riedel Béla, Müller Antal, Landauer Antal és Binder Károly. Közülük Antal Vidor később repülőmodellezésünk és túrarepülésünk neves szereplőjévé vált.

1934-ben csupán háziversenyeket tartottak a debreceni, valamint a szombathelyi, szegedi és székesfehérvári ipariskolák modellezői a Légügyi Hivatal legmagasabb szintű támogatása mellett. Csak példaképpen említjük, hogy a debreceni modellversenyen a zsűri elnöke

Schwetz Zoltán, a repülőtér parancsnoka, tagjai pedig a Légügyi Hivatal részéről Barkász Emil mérnök, légügyi főfelügyelő, Martinovics Béla légügyi főellenőr, Szombathy Imre gépészmérnök és Szegedi Tivadar városi műszaki tanácsos voltak. A verseny minden kategóriájának győztese a Légügyi Hivatal egy-egy Debrecen feletti körrepülésre jogosító utalványát és a Debreceni Sportrepülő Egyesület bronzplakettjét kapta. Ezen a versenyen is kiemelkedően szerepeltek a debreceni ipariskola aerokörének tagjai: Balogh Ernő, Pap Károly és Szathmári Imre

A Magyar Aero Szövetség XVI. országos modellversenyét 1935. május 26-án tartották Csepelen, a WM gyár repülőterén. Ezen a versenyen első ízben osztották több kategóriába a modellezőket, így kezdő és haladó csoportba, a sikló és vitorlázó gépeket pedig lapostörzsű és zárttörzsű kategóriába. Újdonsága volt még a versenynek, hogy mivel teljesen sík területen tartották, először alkalmazták a sikló és vitorlázó modelleknél a magasstartos indítási módot.

A csepeli repülőtér ugyanis a sziget északi csúcsán, a vámmentes kikötővel egy vonalban terült el, a Csepelre vezető műút és a Kis-Duna közötti teljesen sík területen. (Ma ezen a helyen bolgár rendszerű kertművelés folyik.) A versenyen kitűnően szerepeltek a gyöngyösi modellezők, akik közül Manheim József 2 p 25,2 mp idővel nyerte a zárttörzsű vitorlázók versenyét, és új országos rekordot állított fel ebben a kategóriában. Ugyanebben a kategóriában a második Spanyár Lajos (Gyöngyös) lett 2 perc 9,2 mp-cel, harmadik Grohmann István műszerész {modellezésünk későbbi kiválósága) 1 perc 30 mp-cel, a negyedik pedig Rechnitzer Ferenc (később hosszú időn keresztül legjobb repülőgép-modellező mérnökünk) 1 perc időtartammal. Grohmann és Rechnitzer ezen a versenyen kezdték meg későbbi ragyogó modellező pályafutásukat.

Nem kevésbé volt jelentős gumimotoros modellek versenye, melynek főszereplői a haladók kategóriájában ismét a REMOSZ versenyzői voltak, és az első Antal Vidor lett 2 perc 8 mp alatt elért 464 m távolsággal. Ez ismét új időtartam-rekordot jelentett. A második helyezett Landauer Antal (REMOSZ) 1 perc II mp alatt 474 m-re repült, és a távolsági rekordot javította meg. Ezen a versenyen a negyedik Berbás József asztalos, az ötödik pedig Hatos Géza lett, mindketten repülőmodellezésünk későbbi hírességei. Hatos Géza különben szerkesztési díjat is nyert ezen a versenyen, alsószárnyas, bevonható futóműves sebességi modellkonstrukciójával. A gumimotoros kezdő modellezők csoportjában a második helyezést Horváth Ernő műszerész érte el, repülőmodellezésünk későbbi nemzetközi rekordere és napjainkig a legsikeresebb modellezők nevelője.

A május 30-án a Hármashatárhegyen tartott lejtővitorlázó versenynap első ízben bizonyította a vitorlázó modellekkel elérhető nagy lejtőstabilitást, néhány ügyesen megválasztott törzsoldalfelületű és szárnytörésű géppel. Itt is Manheim József gépe hívta fel magára a figyelmet, 2 m fesztávolságú, középen párhuzamos „fülezett” szárnyú modelljével.

A szárny előtti nagy oldalfelületű törzsével a gép nem fordult a lejtő felé, hanem a széllel szemben megállva hosszan vitorlázott. A megoldás megtalálása ugrásszerű fejlődést eredményezett a vitorlázó-modellezés terén is. A kor repülőszaklapja, az Ezermester, amely Jánosy István szerkesztésében jelent meg, külön rovatban foglalkozott a modellezéssel, és az eredmények nyomán vállalta, hogy nagy meghívásos versenyt rendeznek Gödöllőn. Az Ezermester meghívásos modellversenyét 1935. szeptember 20-án tartották Gödöllőn, több mint 60 modell részvételével, az Icarus Repülőiskola segítésével előkészített versenyterületen és a rendelkezésre bocsátott hangárok felhasználásával.

Alapos műszaki vizsga után 2-4 m/mp északnyugati szélben kezdődtek meg a repítések. A versenyzők négy kategóriában indíthatták gépeiket: lapostörzsű vitorlázók, zárttörzsű vitorlázók, bottörzsű gumimotorosok, zárttörzsű gumimotorosok.

A rendezés munkájában ismét részt vett a Magyar Aero Szövetség, a Légügyi Hivatal, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület és az Icarus Repülőiskola teljes vezetősége. A lapostörzsű vitorlázók versenyében Kovács József, Grohmann István, Vindisch Rudolf és Bisits József (későbbi kiváló műszer repülőnk) volt a helyezési sorrend. A zárttörzsű vitorlázó modellek versenyét Stéger Károly nyerte, Lahocsinszki Sándor és ifj. Kemény Sándor előtt (aki később mint vitorlázó főoktató és kitűnő repülőtervező mérnök vált ismertté).

A bottörzsű gumimotoros modellek versenyében ifj. Kemény Sándor nyert Mészáros Károly és Horváth Ernő előtt. A zárttörzsű gumimotoros modelleknél első lett Rechnitzer János és Ferenc, akik ezután sorozatban nyerték ennek a kategóriának a versenyeit. Második Berbás József, harmadik Bors Pál lett.

Ebben az időben új lendületet vett a modellezés oktatása és kiadványainak megjelenése. Szabó József A repülőgép-modellek készítése címen könyvet adott ki Pécsen, részletes építési és beállítási utasításokkal, 208 ábrával, ugyanakkor megnyitotta „Aero” játékárugyárát, a repülőmodellezéssel kapcsolatos cikkek gyártására és értékesítésére. Az Ezermester című lap pedig tervrajzsorozatot indított, amelynek első két gépe az EV-101 és EV-102 lapostörzsű vitorlázógép volt.

előző rész