A magyar modellezés története 

3. rész: 1971- 1983.
Összeállította: (1984-ben) † Prohászka György
Megjelent a „75 éves a Magyar modellezés” című könyvben.
(A könyv nem került kereskedelmi forgalomba.)
Az ábrákat Sütő István rajzolta.

Események évről évre (25. rész)

1974

1974 februárjában jelentős szervezeti változás történt körünkben.

A kategóriák fejlődésének elősegítésére és az eredmények szinten tartásának érdekében az MHSZ OK modellezési osztálya létrehozta a Schwachulay Sándor Központi Modellező Klubot. Az új központi klub feladatául tűzték ki a válogatott versenyzők eddiginél is jobb és hathatósabb támogatását.

A klubtitkár - Vitkovits Miklós - mellett szakági edzőket neveztek ki Horváth Ernő (szabadon repülők), Gara László (hajó), Tóth Imre (körrepülő) és Azor László (autó) személyében. A klub életrehívásával egy időben hozott a Magyar Modellező Szövetség elnöksége - elnök: dr. Szalai János vezérőrnagy, a Vám és Pénzügyőrség országos parancsnoka - az MHSZ OK modellezési osztálya és az OTSH illetékes vezetőivel egyetértésben egy, olyan határozatot, melynek értelmében a válogatott keret tagjainak az edzők által jóváhagyott munkaterv szerint kell dolgozniuk, felkészülniük a soron következő versenyévadra.

Az esztendő tavaszán egy hazánkban újnak számító kategória születésének hullámai érték el az RC modellezéssel foglalkozó klubjainkat. A külföldi szaklapokban már rendszeresen olvashatunk riportokat a rádióirányítású autómodellek versenyéről. Korunk óriási tömegeket mozgató technikai sportja az autóversenyzés. A gigászi Forma-1 futamok mintájára megszületett a modellezési szakág új szenzációja, az RC autózás. Előnye az első pillanatban lenyűgöző. A kategóriák legnagyobb gondja ugyanis az, hogy hol találnak pályát? Természetesen város, pontosabban település közelében.

Nos, az RC autóversenyről a kezdet kezdetén kiderült, megrendezhető bármely centrumban levő téren, autóparkolóban vagy aszfaltozott játszótéren. Az új kategória propagandisztikus hatása már az első pillanatban nyilvánvaló volt versenyzők és szakvezetők szempontjából egyaránt.

Hazai körülmények között is az érdeklődés középpontjába került az RC autó. A hajósok FSR kategóriájával karöltve a rohanó, lüktető XX. század két szuper kategóriájával ismerkedtek az új iránt mindig fogékony legjobbjaink. Körrepülőseink közben készültek a csehszlovákiai (Hradec Kralove) világbajnokságra. A mieink ez idő tájt "leszálló ágban" voltak. TR kategóriában a szovjet Sapalov-Onufrienkó duó 3 perc 54 mp-et tudott száz körre... A speedesek között az olasz Pratti 264 km/ó-nál tartott Super Tigre X-15 motorjával. Itthon Mohai István legjobbja 226 km/ó volt...

Mindezek ellenére a Somogyi Zsigmonddal és Kalmár Sándorral kiegészülve felálló hármasunk a nagyon tiszteletre méltó negyedik helyen végzett úgy, hogy ostromolták a 250 km/ó-t is!

Közben elérkeztünk hazánk modellezősport-életének egy izgalmas, újfejezetéhez. A szakágak összevontan megrendezett országos bajnokságairól van szó. Július 19-25. között Szombathely csónakázótava adott otthont a hajómodellezők első nagy közös randevújának. A vitorlás hajók versenyére 225, míg a motoros hajókéra 246 nevezés érkezett! Tizenhét megye és a főváros legjobbjai küzdöttek a bajnoki címekért. Ilyen nagyszabású, nagy létszámú hajómodellező versenyt hazánkban még soha nem rendeztek! Jelen fejezet írójának örökké emlékezetes lesz, amikor a kitűnő vitorlás hajó modellezők, a "szélmotorosok" Vönöczky András vezetésével elindultak megtekinteni a robbanómotorosok tréningjét.

Egy ilyen összevont országos bajnokságon mindenki megismerkedhetett mindenkivel, és megtanulták tisztelni, szeretni egymás kategóriáját. Hogy voltak gondok is? Természetesen. A bírókkal és a rendezőkkel együtt közel félezer résztvevőnek kellett szállást és étkezést biztosítani. De a Horváth István - a népszerű Fuser - vezette helyi szervező-, rendezőgárda felül emelkedett a nem kis feladatokon. Bizonyság rá, hogy még ma is nagyon sokan jó szívvel emlékeznek vissza erre a felejthetetlen, a hajós kategória jövőjét meghatározó első összevont országos bajnokságra.

A vitorlás kategóriákban már dúlt a Győr kontra Pécs, pontosabban a Danku-Vönöczky párviadal, melynek eredményeként még sok szépen csillogó éremmel gazdagították a két "tábor" tagjai a magyar modellező sport tiszteletet parancsoló éremgyűjteményét. Az FSR döntőben Vitéz Csaba bizonyította, hogy előző évi győzelme nem volt alaptalan. Az önjárók versenyén Kálmán József és Somoskői Ernő "körözte le" a mezőnyt. Ábrahám József és Bertók Kálmán jóvoltából a kapuváriak fölényét már szinte nem merte senki kétségbe vonni. Az általuk nevelt fiatalok navigációs eredményei egy szép jövő reményeit csillantották fel.

Ezen a bajnokságon állt a dobogó harmadik fokára Ábrahám Gábor, akinek nevét két-három év múlva megtanulta tisztelni és szeretni az egész hajómodellező világ. Erről az első összevont OB-ról el kell mondani azt is, hogy a házigazda Horváth István mellett a Gara László és Horváth Ernő vezette rendezői, bírói kar is jelesre vizsgázott.

Hazánk modellező-életének vezetői számára nem sok idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy Szombathelyről áttelepüljön Nyíregyházára, ahol az első összevont repülős OB résztvevői sorakoztak fel az ünnepélyes megnyitón. Itt is kereken ötszáz versenyzőt, sportbírót kellett kulturáltan elhelyezni Hársfalvi Sándornak. A város repülőtere és a mellette épült körpálya kitűnő helyszíne volt e rangos találkozónak. Győztesek Somogyi Zsigmond, Kutrucz Tibor, Purgai Lajos, a Lerf-Burik duó, Meczner András, dr. Egerváry Géza, Vörös Endre.

A két összevont OB tapasztalatai alapján egyöntetű volt a vélemény, hogy a felmerült nehézségek ellenére is csak profitált az új rendezési formából az egyetemes magyar modellező sport, ezen belül is azok a fiatalok, akik a jövőt, az oly sok sikert magáénak mondható szakágunk utánpótlását jelentik.

Az esztendő Európa-bajnokságai közül a Franciaországban (Lyon) megrendezett autós EB eredménye volt a legfájdalmasabb. A világ legjobbjai előtt tizenkét éve egy cél lebegett: megverni a magyarokat. Nos, most sikerült nekik! Milyen szomorúak voltunk akkor. Pedig sok nemzet sporttörténelmének aranylapjain jegyezné a mi kis csapatunk által akkor elért eredményt. 1,5 ccm-esek között Szepes Attila biztos ezüstérmes volt 194,4 km/ó-val. (Ezen az EB-n már indultak a szovjetek is.) A 2,5 ccm-ben a szovjet Popov 241,6 km/ó-val "fejre állította" az egész mezőnyt... Az 5 ccm-esek között a FEMA jelenlegi elnöke, a svéd B. Abrahamson minimális különbséggel megelőzte Pető Józsefet, aki 252,1 km/ó-t ért el. E start után nyilatkozta autósaink kapitánya - Gombócz István -, hogy ha Jóska egy kicsit vár, 260 km/ó felett lett volna az eredménye...

Igen, ez nemcsak technika, hanem az idegek csatája is. Pető ekkor már hat világversenyt nyert. Az ő "skalpja" régóta aranyat ért. Abrahamson ezt érem formájában zsebre is tette. Viszont az éremnek két oldala van. Ami a mi javunkra billent: Ruzsa József egy nagyon szépen csillogó bronzzal járult hozzá csapatunk eredményéhez, mely ezúttal egy nagyon szerény negyedik hely volt.

Horváth Ernő vezetésével mechanikus csapatunk utazott a jugoszláviai (Csáktornya) XVI. Európa-bajnokságra. Fortuna istenasszony ez alkalommal sem fogadta kegyeibe Meczner Andrást (totáljával plusz startos volt), így is 7., Hársfalvi István 25., míg Csizmarik Ferenc 27. Csapatunk a 9. helyen végzett. A IX. Vitorlás Hajómodellek Európa-bajnokságáról - melyet Bécsben rendeztek meg, az akkori virág világkiállítással egy időben - a magyar csapat három arany-, két ezüst-, és két bronzéremmel tért haza. A dr. Beck Rezső és Gara László által vezetett csapatunk 21 modellel utazott a nagy érdeklődéssel várt versenyre.

Az ifjúságiak közül Nádaskay Péter győzött a DM kategóriában, míg a D-10-ben ifj. Danku Sándor második és az újdonsült Európa-bajnok Nádaskay Péter a harmadik lett. A felnőttek között DM-ben Vönöczky András győzött Danku Sándor előtt. D-10-ben Kalkó Ede állt önjáró modellesek közül a dobogó legfelső fokára. A rádiós kategóriákban Tóth István egy 5., Mihály László pedig egy 7. helyezéssel járult hozzá a magyar csapat szép sikeréhez.

Az összevont országos bajnokságok és a vitorlás hajómodellezőink Európa-bajnoki sikerei alapján összességében egy igen jónak mondható esztendőt zárt szakágunk az évtized derekán.

Vönöczky András sok évvel később - a könyv írása közben kért adatok ismertetése során - szólt modellező-életének kezdetéről és első hajója tervezéséről. Ezt az oly sikeres típust 1965-ben tervezte, majd a következő évtől egészen 1980-ig a legeredményesebb hajója volt. A hajóval klubtársai is sok-sok érmet nyertek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a bevált típuson ne változtattak volna, de csak apró részletekben, azaz: az alapkonstrukció megmaradt. Hazai pályán ezen a modellen láttunk először dakron anyagú vitorlát. Vönöczky András szerint valószínűleg ennek a műanyag vitorlának tudható be, hogy akkoriban hajója legyőzhetetlen volt. Ha véletlenül mégsem nyert, akkor nullázva hagyta el a pályát. A második helyet éveken keresztül nem ismerték.

E sikeres modell ismertetésekor jó tudni, hogy Vönöczky András már hét éve modellezett versenyszerűen, de kiugró eredmények nélkül. Egyetemi tanulmányai alatt jött rá a fizika kérlelhetetlen törvényeire, miszerint a modell nem egy nagy hajó kicsinyített mása. E felismerés alapján ült a tervezőasztalhoz, majd építette meg a hálás vitorlás hajómodellt. Már a próbaúsztatások is sikerrel biztattak, de a felsőfokú tanulmányok, azok sikeres befejezése fontosabb volt, mint a versenyzés. (Ebben is igaza volt sokszoros bajnokunknak!)

Az 1966-os OB-n félelmetes ellenfélnek bizonyult az új típus. Vönöczky András tagja lett a válogatott keretnek.

A következő évben fölényesen győzött a hazai versenyen, de a franciaországi EB-re még nem utazott. 1968-ban - a változatosság kedvéért - nem rendeztek EB-t. Viszont 1969-re (Rusze, Bulgária) beérett a több éves munka, győzött a modell. Az akkori 1 kg-os hajót sokan csodálták. Vönöczky András 1970-ben a szocialista országok versenyén találkozott először a szovjet versenyzőkkel, és mindhárom futamban győzött.

Közben Kalkó Ede is megépítette a modellt, mely "beúszott vele" a válogatott keretbe és az 1972-es EB-n (Portorozs, Jugoszlávia) már növekedtek győzelmi esélyeink. Vönöczky András itt indult először DX kategóriában, és modelljét úgy alakította ki, hogy az egyik DM hajóját hosszában elvágta, készített egy katamaránt, amivel EB aranyat nyert. Ez volt az az EB (előzőekben már írtunk róla), ahol Kalkó a DM kategóriában biztosan győzött, de az utólagos mérések alkalmával orrvitorlája egy centiméterrel feljebb volt akasztva a megengedettnél, így diszkvalifikálták.

1974-ben, a bécsi EB-n DM kategóriában ugyancsak biztosan nyert Vönöczky, amit az 1976-os hamburgi EB-n megismételt. A pécsi fiatalok közül Dusa András is megépítette ugyanezt a modellt, mivel közeledett a milánói (első) világbajnokság 1978-ban. Ha valaki azt hiszi, hogy egy sikert sikerre halmozó vitorlás hajómodellező útja rózsaszirmokkal van telehintve, az téved. Ahol van rózsaszirom, ott van tüske is! Sokszoros bajnokunkat, Vönöczky Andrást idézzük: "Mint mindenki, én is győzni akartam. Készítettem egy szuperkönnyű változatot. (Az ember hajlamos, hogy a jónál is jobbat keressen...) Hajóm sajnos nemcsak könnyű volt, hanem gyenge is. Ha egy kicsit megdőlt, kapásból « sarkonfordult» és elhagyta a pályát. Nagyon haragudtam rá, kiselejteztem, de a valós hibára csak később jöttem rá, ezt követően építettem újat.

Ilyen csúnya vége lett egy 14 éves dicsőséges karriernek, mert nem hogy nem nyertem, hanem még a döntőbe sem jutottam be «megbolondult» hajómmal.

Mindezek ellenére, ha visszagondolok azokra az évekre, azt kell mondanom - viccesen fogalmazva -, hogy modellem olyan sikeres volt a hajók között, mint autóban a bogárhátú Volkswagen - csak nem gazdagodtam meg rajta. Ha összeszámolom azokat az érmeket, melyeket e hajótípus nyert, akkor félszáz első hely kerekedik ki belőle! Nagyon röviden - ennyit tudok mondani a Polinéz Gigantról". Vönöczky András nevével - bajnokaink között - még a későbbi években is találkozunk.