A magyar modellezés története 

3. rész: 1971- 1983.
Összeállította: (1984-ben) † Prohászka György
Megjelent a „75 éves a Magyar modellezés” című könyvben.
(A könyv nem került kereskedelmi forgalomba.)
Az ábrákat Sütő István rajzolta.

Események évről évre (31. rész)

1980

Ez év elején került nyilvánosságra, hogy a magyar modellezés 70. évfordulója tiszteletére tett felajánlását az MHSZ Győr Városi Model-lező Klub tagsága túlteljesítette. 25 repülőmodellező országos rekord megdöntését tervezték, de jóvoltukból 28 rekordot írhatott át a Magyar Modellező Szövetség elnöksége. Pintér József 13, Marton János 10 és Michl Mátyás 5 régi rekordot adott át a múltnak.

Megkezdődött a versenyidény, mégis az igazi repülés felé fordult mindenki figyelme. Májusban már tudtuk, hogy Farkas Bertalan és Magyari Béla személyében két űrhajóst képeztek ki Csillagvárosban. Mindkettőjük az MHSZ keretein belül ismerkedett meg a sportre-püléssel, mi több, ifjú korukban mindketten jó ismerősei voltak a repülőmodellező életnek!

Bár patetikusnak tűnik a mondat, az ő esetükben azonban igaz: a repülőmodellezéstől a csillagokig vezetett az útjuk. Hazatérésük után nem szakadtak el szövetségünk repülő- és modellező életétől - mindketten állandó olvasói a szaksajtónak, Magyari Béla pedig cikket írt lapunkban ifjúkori modellező emlékeiről és gyakori látogatója a szerkesztőségünknek, ahol mindig az az első kérdése: - meséljetek, mit csinálnak a gyerekek, milyen eredményeket értek el az utóbbi időben?

A MODELLEZÉS NEVEL, TANÍT, SZÓRAKOZTAT! - szól ismert és igaz jelmondatunk.

Ha valaki kételkedne e mondat igazságában, az gondoljon arra a 70 - 80 ezer általános iskolásra, akik szíves örömest járnak a model-lező szakkörökbe és foglalkozásokra, gondoljon a 200 klubunkra (és hol vannak még a szakkörök?), és a több mint 6 ezer igazolt ver-senyzőre.

Gondoljon a 200-nál is több vb és EB egyéni, valamint csapathelyezésünkre, a felejthetetlen Szamuely Emléktúrára, a győriek 28 új országos rekordjára, vagy hogy - ne legyünk szerénytelenek - valahonnan innen indult két űrhajósunk útja is a világhírnév felé! A kecs-keméti összevont hajós országos bajnokságot annak idején meglátogatta Horváth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei PB első titkára (ma belügyminiszter) - Kiss Lajos vezérőrnagy kíséretében.

A szép - több EB érmet nyert - önjáró hajókat nézve meglepődtek, hogy azok építői még nem tették lábukat igazi tengerjáróra. Szövet-ségünk főtitkára azonnal intézkedett, és segítségével egy felejthetetlen tanulmányúton vehetett részt az NDK-ban Bárd István, az MMSZ elnökségi tagja, hajómérnök, Bottlik Endre és Vitéz Csaba, valamint lapunk szerkesztője. Ez az út is bizonyság volt rá, hogy a szocialista országok testvérszervezetei között milyen baráti és jó a kapcsolat.

A hagyományokhoz híven autómodellezőink voltak az OB-k tekintetében a legfrissebbek, és élve a pécsiek szíves meghívásával, egy kitűnő összevont (körpályás sebességi és RC) nemzeti versenyen álltak rajthoz. Két kitűnő pályán a sebességisek 35, míg az RC-sek 29 kocsival neveztek. Nagyszerű országos bajnokság volt! Győztek: Szepes Attila, 216 km/ó; Szüts László, Pető József, Bogdán Endre, Horváth Róbert és Gál László.

Repülőmodellezőink - közülük is a körpályások - nagy izgalommal készültek a lengyelországi (Czestochowa) világbajnokságra. Mindhá-rom kategóriában teljes csapat utazott, és ne titkoljuk, nagyon reméltük, hogy éremmel térünk haza!

Az előzőekben már szóltunk róla, hogy a magyar csapatok esetenként igen mostoha körülmények között utaznak a nemzetközi versenyekre. Akárcsak Kijevben (1978), most is percre volt kiszámítva az utazási idő. Az autóbusz azonban a csehszlovák, illetve lengyel hegyvidék kellős közepén felmondta a szolgálatot. Amikor a kapaszkodón kiderült, hogy nincs tovább, csapatunk valameny-nyi tagja elkezdte tolni az autóbuszt hegynek felfelé...

Jó 3-400 méter után döbbentünk rá, hogy így soha nem jutunk el Czestochowába. Ekkor jutott valakinek az eszébe, hogy minket már ott várnak ebéddel, vacsorával, szállással és még 180 km-re vagyunk a VB helyszínétől. Ha toljuk a buszt, a világbajnokság végére sem érünk oda.

Következett az autóstop, a segélykérés - és micsoda szerencsénk volt! A magyar csapat fogadógazdája, a czestochowai közlekedé-si vállalat igazgatója azonnal "kiemelt" egy városi viszonylatban közlekedő autóbuszt, az utasok leszálltak, és úgy ahogy volt, elin-dult értünk a hegyek közé. Csapatunk közben tábortüzet rakott és a leleményesebbek egy legelőn edzőrepüléseket végeztek... Éjjel kettőkor megtaláltak bennünket az országúton, s a következő nap reggelijét (némi késéssel) már a vb színhelyén fogyasztottuk el igen fáradtan, de boldogan, mert már sorakozni kellett a megnyitóünnepségre.

A magyar modellezés 75 éves történelmét próbáljuk nyomon követni. Az előbbi - nem egyszer ismétlődő - közjáték szerves velejáró-ja az életnek, és csak sokszorosan növeli azoknak az érmeknek az értékét, melyeket versenyzőink nyertek különböző kontinentális viadalokon.

Szükséges ezt leírni azért is, mert egy-egy külföldi verseny nem kéjutazás, hanem nagyon is felelősséggel terhes kiküldetés, hiszen ott a Magyar Népköztársaság képviselőiként jelennek meg legjobbjaink. Büszkék lehetünk rá, hogy a már említett nehézségek elle-nére minden alkalommal, legjobb tudásuk szerint, szívvel-lélekkel képviselik és emelik magasba a piros-fehér-zöld trikolort! Így volt ez Czestochowában is, noha sebességi csapatunk jegyzőkönyvi eredménye alapján azt hihetnénk, hogy "megbotlottak". Az igaz-sághoz hozzá tartozik az is, hogy ezen a vb-n az F2-A és F2-C zsűrije nem állt hivatása magaslatán.

Sebességi csapatunkban nagyon bíztunk. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ők ne hozzanak haza érmet. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött az a bizonyos "gödör". Legjobbjaink elmaradtak a hazai (és már nemzetközi szinten is előadott) legjobbjuktól, míg a helyzet "magaslatán álló" időmérő stáb bemért 274,8 k.m/ó-t annak a francia Constantnak, aki csapattársai szerint sem csinált még 265 km/ó-t. Ja kérem, ha valakinek kilenc kört mérnek ... Közben szakadt az eső, és mi ugyanolyan vigasztalanok voltunk, mint az időjárás.

Műrepülőink megpróbálták a lehetetlent, de az Egyesült Államok és Japán csapata túl nagy falat volt számukra. Az igazság az, hogy utolsó reményünk a TR futamokban volt. Balogh József és Dórónt Vilmos 3 perc 36,5 mp-cel új világrekordot dobott! Ha ez sem elég egy fináléhoz... Eredményük láttán mindenki szorosabbra húzta a nadrágszíjat (már mint az ellenfelek), mindezek ellenére biztos finalisták voltak, még a középdöntő 97-98. körében is. Ma is rejtély, hogy akkor mi történt? Ugyanis elfogyott az üzemanyagjuk, és egy (vagy kettő?) kört kellett "lebegtetni". Valaki ekkor bekiabált, hogy jó ... Öt méter hiányzott a száz körhöz és a biztos döntőbejutáshoz... Reményünk még mindig volt - a csapatban. A Lerf-Zaják és a dr. Nyárády-Rátkai párosunk is 4,07 mp-re illetve 4,02 mp-re teljesítette a távot.

Az esőt mintha dézsából öntötték volna! A központi táblára is egyre lassabban írták ki a várva várt eredményeket. Nem bír-tunk magunkkal. Gombócz Pisti és Somogyi Feri fűtött helyre invitálta csapatunkat. Az eredmények gyéren csordogáltak. S akkor jött a hír, hogy kiírtak mindent a táblára - csak a helyezésekkel adósak a rendezők. Zaják Sanyi és Lerf Lehel társasá-gában (hárman egy ernyő alatt!?) többek bámulatára kiálltunk a vízözönbe, és nemcsak az eső folyt az arcunkon, hanem könnyeink is. Szegediéket "elmérik", TR-ben meg egy másodperccel kikapott csapatunk a hollandoktól - a dobogó harmadik fokáért vívott harcban.

A mi elszámolásunk ott történt, hogy a hollandok - mint védők - négy párost indíthattak, csak a Metkemeyer fivérek nem lehettek a nemzeti csapat tagjai! Magyar modellezőknek már sok díjat adtak át világversenyeken. De kevésnek volt akkora sikere, mint ennek a bronzéremnek!

Hajómodellezőink összevont országos bajnokságának ez évben is Szombathely adott otthont. A kellemes környezet és a jó rendezés ezúttal is hozta az eredményt. Győztek: Danku Katalin, Vönöczky András, Hernádi István, Nádaskay Péter, Fejes János, Tóth István, Biri Péter, Ferencz János, Sólyom István (a debreceni hajómodellezők fölénye egyre nyilvánvalóbb!), Kudlik Vilmos, Ábrahám József, Nagy István (a kapuváriakat az 173-ban nem lehet "elkapni"), Szécsényi György, Balogh Imre, Bottlik Endre, Rőder Sándor.

Az MHSZ Budapesti Vezetősége vállalta a repülőmodellek országos bajnokságának megrendezését Dunakeszin, Gödöllőn és Budaörsön. Összevont volt ugyan az OB, de a három alapkategória résztvevői verseny közben már nem láthatták egymást. Bajnokok: Godela Ferenc, Vörös Endre, Stadler Zoltán, Meczner András, Mult József, Vellai Tibor,, Lerf Lehel-Zaják Sándor, Stefel Győző, Szeri András és a debrecenizárttéri OB-n Orsovai Dezső.

Hazánkban modellversenyt oly nagy alapossággal még nem készítettek elő, mint Nagykanizsán a vitorlás hajómodellek XII. Európa-bajnokságát. A megye politikai, társadalmi és gazdasági vezetői egy emberként vallották magukénak a rendezvényt. A magas rangú személyiségek jelenlétében megtartott megnyitóünnepséget követően a város csónakázótaván 14 ország 82 versenyzője 201 mo-dellel jelent meg a startoknál. A zászlódíszbe öltözött város szép környezetében felejthetetlen versenynek voltunk szemtanúi.

A pécsiek büszkesége - Vönöczky András - elemében volt; a DM és D-10 kategóriában nem lehetett őt megverni! (Hatodik EB aranyérmét akasztották a nyakába!) A fiatalok is kitettek magukért. Kucsera Gábor és Nagy Ferenc további két arannyal gazdagítot-ták sikerlistánkat. E mellé Danku Valéria ezüstérmet, Danku Katalin, Dusa András, Lennert Zsolt (RC-ben!) bronzérmet tett le a jól válogató szakvezetés asztalára.

A nagykanizsai pálya, a város sportszerető vezetői és a modellezés találkozása - igen jól sikerült. Kitűnő környezetben, szívélyes vendéglátást biztosítottak a rangos rendezvénynek. Jogosan kapták meg az FSR világbajnokság rendezési jogát 1984-re, a magyar modellezés fennállásának 75. évfordulójára.

A nagykanizsai vitorlás hajómodellek Európa-bajnokságáról mondotta M. Franck, a NAVIGA világszövetségének elnöke: így kell egy kontinensbajnokságot megrendezni. Sokat tanultak ebből a szövetség vezetői, és az a vélemény alakult ki, hogy nehéz dolga lesz a következő házigazdának, ha túl akarja szárnyalni a nagykanizsaiakat. A Zala megyei modellezőélet ifjú vezetői, Kovács István és Szabó Tibor nagy sikert értek el, csatát nyertek.

Hazánk modellezőélete egy újabb kitűnő megyei bázissal gyarapodott Autómodellezőink Kapfenhardtban világ- és Európa-bajnokságon vettek részt. Az esemény rangját növelte, hogy ez volt az első hivatalos világverseny. Az 1,5 ccm-es kategóriában Szepes Attila valóra váltotta élete (de sokat dolgozott érte!) álmát, győzött 210,69 km/ó eredménnyel! A magyar autómodellezők újból bizonyították, ott vannak a legjobbak között!

Szabadon repülő modellezőink Európa-bajnokságát Jugoszláviában rendezték, Mostarban. F1-A-ban és F1-B-ben nem remekeltek legjobb-jaink, sem csapatban, sem egyéniben. A mechanikusok egyéni versenyében 11 start után (!) Meczner András a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Sokakban felmerült a kérdés: mi kellhet manapság az F 1- C győzelemhez?

A türelem rózsát terem - mondja a szólásmondás. Ebben bíztak a modellezési szakág vezetői is, amikor hosszú éveken keresztül maximá-lis bizalmat szavaztak a mechanikus kategória pillanatnyi legjobbjainak. Egy év múlva igazolódott: helyesen döntöttek.

Az esztendő hazai nemzetközi versenyei közül kiemelkedett az autósok MOM Kupa versenye, mert a budaörsi pályán legjobbjaink újra itthon tartották a csapatgyőzelmért járó kupát.

Egy szép, eredményekben gazdag esztendővel nyitottuk tehát azt az évtizedet, melyben megemlékezhetünk a magyar modellezés születé-sének 75. évfordulójáról.