 |
 |
A magyar modellezés története |
|
|
|
||
Történeti áttekintés (5. rész)Magyar modellező a nemzetközi rekordlistán! | ||
|
Az 1939. június 29-én, Budaörsön rendezett modellverseny váratlanul még egy rendkívüli eredményt hozott, amikor kiderült, hogy Horváth Ernőnek 6 p 35 mp után a távolban eltűnt modellje 22,3 km távolságban, Felsővénypuszta közelében szállt le. Ezzel új nemzeti és nemzetközi távolsági rekordot ért el, és először került magyar modellező a FAI nemzetközi rekordlistára. A korabeli szaklap A vitorlázó repülőmodellek nemzetközi távolsági rekordja a magyaroké főcímmel így számolt be az eseményről “Az elmúlt országos tavaszi repülőmodell-verseny értékes eredményét most ismerte el a Fédération Aeronautique Internationale. A Magyar Aero Szövetség által rendezett tavaszi repülőmodellversenyek utolsó versenynapját a Budapesti Közforgalmi Repülőtéren tartották meg. A vitorlázó modellek magastarttal indított versenyére Horváth Ernő saját tervezésű és magaépítette modelljével indult. Az indítózsinórról való lekapcsolás után a kis gép igen nyugodtan, kiegyensúlyozottan repült, és termiket fogva igen erősen emelkedett. Emelkedés, közben igen erős széláramlatba ért, és a szél irányában biztos, nyugodt repüléssel 6 perc 35 másodperc után .az időmérők szemei elől eltűnt. A precízen épített kis modell - mint ahogy a későbbi jelentésekből kitűnt -, 22,3 km repülés után Taksony és Bugyi községek között, Felsővénypuszta közelében szállt le. Ezzel a repüléssel szerzett Horváth Ernő a magyar repülőmodellezésnek dicsőséget, hírnevet és döntötte meg az oroszok által eddig tartott 15,5 km-es távolsági rekordot. A modell az FAI szabályzatának előírása szerint készült. A nemzetközi rekordot elérő repülőmodell adatai:
Ennek a teljesítménynek alapján az országos tavaszi repülőmodellverseny bíráló bizottsága a repülőmodellező bizottság folyó hó 18-án megtartott ülése keretében Horváth Ernőnek, a Weiss Manfréd Rt. által adományozott »Csepel« segédmotoros kerékpárt ítélte oda utólagosan.“ A nemzetközi versenyeken való szereplés és a nemzetközi rekordok felállításának lehetősége a fejlődő magyar repülőmodellező sportra igen jó hatást gyakorolt, és sokakat ösztönzött lelkes munkára. Különösen állt ez a nemrég szerveződött és megfelelő szakirányítás alatt álló körökre, mint a csepeli WM modellező köre, a Mátyás gimnázium aero köre, és a székesfehérvári REMOSZ modellező kör. A legelső jelentős eredményt a csepeli kör érte el, amely ez évben is több háziversenyt rendezett saját repülőterén. Onnan emelkedett sikerrel a levegőbe november 12-én az első hazai benzinmotoros modell, amelyet Versitz József épített Hatos Géza tervei alapján. A gép óraszerkezet-vezérléssel 15 p-es repülésre volt beállítva, és a nézők nagy tetszésére ezt többször teljesítette. 1940-re az országban már legalább 30 eredményes aero kör volt, melyek szerepeltek a versenyeken, de hivatalos szakirányítást ezek még nem kaptak és szervezett kiképzési elgondolások nem jelentek meg. Ekkor született az a gondolat, hogy egy központi repülőmodellező műhelyt kellene felállítani, amely irányt szabhatna a kiképzésnek az ott szervezett tanfolyamokon keresztül. A modellezés műszaki fejlődését ebben az időben a szaklapokban megjelent két érdekes cikk irányította: az egyik egy beszámoló az első nemzetközi zárttér versenyről, melyet 1939-ben Brüsszelben rendeztek, a másik Rechnitzer Ferenc mérnök kis Reynolds-számú szárnyjelenségeket tárgyaló cikke, amely először foglalkozik, a kritikus tartomány alatti területen, mesterséges turbulenciakeltéssel, turbólécekkel. Ugyancsak ekkor jelent meg a Koppány György tulajdonában levő Aeromechanika modellező bolt tíz darabból álló modelltervrajz-sorozata, az eddigi legsikerültebb modellekről. 1940. június 23-án a Magyar Aero Szövetség megrendezte a XVIII. országos modellversenyét, első számában a kézi indítású vitorlázók részére a Vöröskővári-dombról. A rossz idő és az indítóterep kis magassága miatt a legjobb eredmény Dékány Zsigmond 2 p 30 mp-es repítése volt a FAI gépek kategóriájában, amelyért a WM gyártól egy kerékpárt kapott. A nem FAI gépek csoportjában az eredmények az 1 p-et is alig haladták meg. Csapatversenyt is hirdettek már ezen a versenyen, első lett a Cavalloni Aero Kör, vagyis a Mátyás gimnázium csapata, amelyet az előző év végén elhunyt tanárelnökükről neveztek el. Az országos modellverseny többi kategóriájának versenyét csak az ősz folyamán rendezték meg, szeptember 23- án, a Rákosmezőn. Erre a versenyre már benzinmotoros modellek is neveztek Csepelről és Székesfehérvárról, ezért a műegyetemi sportrepülők a jó öreg BL-16, HA-RIS gépükkel is átrepültek Rákosra, hogy a nagyobb sebességű és időtartamú benzines gépeket nehogy elveszítsék a versenyzők és azokat így kísérni lehessen. Az előrelátó gondoskodásra szükség is volt, mert a székesfehérvári műhely versenyzője, Kovács Géza 9 p 30 mp-ig repülő benzinmotoros modelljét csak így lehetett követni. Sajnos a WM modellezők benzinmotoros gépei még nem voltak üzembiztosak, csupán Décsey Iván tudta német kismotorját beindítani, és vele a második helyet megszerezni. A gumimotoros modellek versenyében az első helyet 1 p 51 mp-cel Benedek György szerezte meg, de mögötte már sorozatban jelentkeztek a WM kitűnő iparos modellezői tizenketten, mindnyájan 1 p feletti eredménnyel. A nap legjobb gumimotoros és benzinmotoros eredményét ismét egy-egy WM kerékpárral jutalmazták, ezenkívül több utas- és túrarepülés, valamint 15 különféle hasznos tárgy szerepelt a díjak között. A műszaki tanulságokat tekintve feltűnő volt már a gumimotoros modellek nagylégcsavaros, balsa technológiájú szériája, igen gyors, meredek emelkedéssel, a Rechnitzer Ferenc által közölt nemzetközi tapasztalatok gondos hasznosításával. A XVIII. országos repülőmodell-verseny 3. napját, a magasstartos vitorlázók versenyét október 13-án, ugyancsak a Rákosmezőn tartották, kedvező időben. Ismét igen jelentős volt az ipari üzemek modellezőinek szereplése, a WM, a Gamma és a székesfehérvári üzemekből. A versenyt 5 p 35 mp-es idővel Mező György nyerte a benevezett 16 modellező kör és 23 egyéni modellező 202 gépe előtt. Díja neki is egy WM kerékpár volt. Ez év novemberében Budán a Szebeny Antal téren (ma Szarvas tér) megnyitották a Magyar Aero Szövetség központi repülőmodellező műhelyét és előadótermét, melynek vezetését Svachulay Sándor és Farnady László látta el. A műhely költségeit a Nemzeti Repülőalapból fedezték. Itt kezdte el Svachulay Sándor a rovarok és madarak repülését bemutató, csodálatos mechanikai érzékkel megkonstruált kísérleti modellsorozatának építését. 1940 őszén hazánkban is megindult a zárttéri modellekkel való foglalkozás, hogy a hosszú téli hónapokat a modellezők hétről hétre hasznosan kitölthessék. A kísérletek nálunk német tapasztalatokon alapultak, mind a vékony vázban balsából épített géprészeknél és a szalmaszáltörzsnél, mind a mikrofilm bevonóhártya első receptjeinél. Az első modellvázakat a Cavalloni Körben építették Benedek György irányításával, a mikrofilm receptet pedig hazai anyagokra Harsányi György drogista kísérletezte ki, készítményét azután a Molnár Mózer drogériában kimérve is árusították, áttetsző és piros színben. Ekkor kezdődött a nitrocellulóz gyorsragasztók alkalmazása is a modellezésben (cohesan), mert a zárttéri modelleknél már csak ez felelt meg a vékony balsalécek illesztéséhez. A zárttéri modellezésben a tél folyamán elért eredményeket a korabeli szaklap (Ifjú Repülő) tette közzé az első sikeres modellek tervrajzával. A legjobb eredmény 2 p 22 mp volt; egy 33 cm fesztávolságú kacsamodellel. Több évtizedes szünet után 1941 márciusában volt újra nagyszabású modellkiállítás a Mátyás gimnáziumban, ahol a modellezésben eddig elért legjobb típusokat, műszaki újdonságokat mutatták be a közönségnek, és a 8 m magas gimnáziumi díszteremben zárttéri modellrepítéseket végeztek. A XIX. országos modellversenyt 1941. szeptember 28-án tartották Farkashegyen a vitorlázók kézi indításában, és október 5-én Rákosmezőn a többi kategóriában. A farkas-hegyi versenyen 157 vitorlázógép indult; a legjobb eredményt egy székesfehérvári modellező, Kuti József ért el 6 p 41 mp-cel, és a legutolsó modellező, aki még díjat kapott, a tizenharmadik volt, 3 p 23 mp-cel. A gumimotoros modellek versenyében Benedek György 4 p 20 mp-cel győzött CF-11 Sirály modelljével, a mechanikus motoros modellek versenyét pedig a székesfehérvári Kovács Géza nyerte 10 p 40 mp-es országos rekorddal, de a második ugyancsak székesfehérvári versenyző, Pailk Sándor volt 6 p 33 mp idővel. Mindkét modell a Székesfehérváron szerkesztett és gyártott 8 ccm-es motorral volt felszerelve. A versenyen részt vett WM modellezők ismét a motoros indítás nehézségeivel küzdöttek, de amikor a verseny után Szabó Emil benzinmotorját sikerült beindítani, az 14 p-ig működő motorral emelkedett, azután termikrepülést végezve 30 p 05 mp-re javította a néhány órával előbb felállított rekordot. Ezek a versenyek a Nemzeti Repülőalap támogatása nyomán erősen fejlődő modellező sportunk eredményeit mutatták. A repülőmodellező körök, és 1942-től a nagyvárosokban alakult körzeti központok modellező anyaggal és szerszámokkal való felszerelése ebben az időben már rendszeres volt. A téli időszak érdekes, szép színfoltjai voltak a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban és a vidéki körzetek nagyvárosainak dísztermében a nagy nyilvánosság előtt megrendezett zárttéri modellversenyek. 1942. március 1-én 5 p 15 mp a zárttéri modellek időtartamrekordja. A Nemzeti Sportcsarnokban megrendezett nyilvános versenyen 162 modell szerepelt és a legjobb eredmény 5 p 01 mp volt mikrofilmbevonással, és 3 p 33 mp a papírbevonással készült modellekkel. Benedek György ezt az eredményét a mikrofilmes kategóriában rövidesen 6 p 15 mp-re javította. Érdekes színfoltja volt még ennek a modellversenynek az első, Magyarországon épült zárttörzsű, teljesen mikrofilm bevonatú zárttéri modell bemutatkozása, szép repüléssel. A gépet Dékány Zsigmond építette. Hazánkban a második világháborúba való bekapcsolódás az ifjúság nevelésére is visszahatott, minden területen előtérbe kerültek a katonai előképzés szempontjai. Az igen szép eredményt felmutató gyári iparostanuló modellező köröket á leventecsapatokba, az iskolai aero köröket a Nemzeti Repülőalap haderőn kívüli előképzésének rendszerébe sorolták. Ezzel sok kitűnő szakembert a származása miatt a lehetőségekből kizártak, mások megriadva az új szervezeti formák irányításától, önként távol maradtak az aktív modellező munkától. Az akkori irányítást a mindenáron rekordokra és tömegversenyekre való törekvés jellemezte, ami új szervezési forma kidolgozását követelte. A nemzetközi rekordok felállításához megszervezték a mindenkor rendelkezésre álló időmérőbiztosok rendszerét. Jelvényrendszert dolgoztak ki, megszervezték a modellező körök és modellezők közötti évi pontversenyt. Az ország 14 nagyvárosában - beleértve a Felvidék, Erdély és Délvidék területeit - körzeti központokat és műhelyeket állítottak fel válogató rendszerű önálló hatáskörrel. A házi, körzeti és országos versenyeken csak azok vehettek részt, akik a különböző versenyek fokozatain az induláshoz megkövetelt minimális teljesítményt már igazoltan elérték. 1942. július 19-én és július 26-án rendezték a XX. országos modellversenyt, az első számot Farkas-hegyen a kézi indítású vitorlázóknak, a második számot a Ferihegy-majorban, a Nemzeti Repülőalap három hangáros sportrepülőterén, a magasindítású vitorlázógépeknek. Mindkét versenyen jó eredmények születtek és rekordokat értek el, ami annak is volt köszönhető, hogy a modelleket akkor már a honvédség legkorszerűbb távcsöveivel és magasságmérő távmérőivel követték. A ferihegyi versenyen így a győztes modell, Benedek "Uborka" gépe 51 p 31 mp időt, 1300 m magasságot és 7500 m távolságot ért el. A XX. modellverseny benzinmotoros számait szeptember 13 -án, a gumimotoros számokat szeptember 20-án rendezték Ferihegyen, jó eredményekkel. Az 1943-ban rendezett XXI. országos modellversenyen a Hármashatár-hegyen a legjobb eredményt miskolci modellező, Juhász Árpád érte el 9 p 3 mp-el, július 11-én Ferihegyen viszont olyan erős szél volt, hogy a versenyt ősszel meg kellett ismételni. A szeptember 12-én megismételt országos versenyen a legjobb vitorlázó időtartam közel félóra volt, a FAI gumimotorosoknál 10 p, a mechanikus motoros modellek földi indítású versenyében 60 mp-es motorjárattal a legjobb idő 21 p volt. A II. világháború előtti utolsó modellező esemény a XXII. Országos modellverseny, melyet már 1944. augusztus 4-14. között katonai tábor jelleggel rendeztek meg. A versenyen 120 modellező vehetett részt, kb. 400 géppel. A verseny színhelye Esztergom repülőterén volt, az elszállásolás pedig a bombázások miatt Érsekvadkerten. A versenyen kiemelkedő eredmények is születtek, pl. Fekete Antal a gumimotoros modellek földi indítású versenyében 38 p 40 mp eredményt ért el, amely jobb volt, mint az ismert FAI csúcseredmény. A háborús időszak alatt felállított és felterjesztett nemzetközi rekordokat azonban a FAI a második világháború után a listákról törölte. Így a magyar modellezők ez időben elért eredményei a modellezés fejlődésében nem szerepelnek. 1940-től a hozzánk eljutott híradásokban jelentős tudományos eredmények szerepeltek a kis Reynolds-számú kutatásokkal kapcsolatban, amelyet a szovjet Miklasevszkij és a német F. W. Schmitz könyvben foglaltak össze. Kutatásaik azt vizsgálták, hogy a kis méretű és kis sebességű repülőgépmodelleknél alkalmazott szárnyszelvények, a kritikus határréteg miatt, sokkal rosszabb siklószámot eredményeznek, mint eredeti méretű repülőgépeknél. Vizsgálódásaik eredményeként azonban csak megállapításokat rögzítettek, de során sikerült megtalálni azt a szelvénymegoldást, amely a legjobb gyakorlati megvalósítást jelentette a szabadon repülő repülőgépmodellek területén. Ennek lényege: meghatározott íveltségű és vastagságú modellszelvények családja, amelyeknél a mesterséges turbulenciát a szárny belépő élének kiélezésével, igen kis rádiuszával érték el. Így született meg 1943-1944-ben a "B" szelvénysorozat, nem adtak konkrét megoldásokat. Az adatokból csak annyi szűrhető le, hogy a modellek körülményei között egy vékony ívelt szelvény jobb, mint a normál szárnyszelvények, és ha egy normál szelvény körül az áramlást mesterségesen a kritikus tartomány fölötti turbulens formába hozzák, annak siklótulajdonságai javultak. Ezt a mesterséges turbulenciát a felület érdesítésével, vagy az első résznél alkalmazott turbóléccel idézték elő. A magyar modellezők Benedek György műegyetemi hallgató irányításával felfigyeltek a problémára, és több kísérleti gépet építettek. A kísérletek amelynek kiválóságát napjainkig elismerik a világon, és ezt, illetve ennek elveit alkalmazzák a szabadon repülő modellek építésében. Ezek a vizsgálatok és eredmények egyben azt is bizonyítják, hogy a repülőgépmodellek nem annyira a repülőgépekhez hasonlítanak, mint eddig hitték, hanem inkább a méretekben és sebességekben hozzájuk közelálló madarakhoz. Ez egyben azt is jelentette, hogy a repülőgépmodellezés önálló sportág, és - amint ezt az azóta eltelt idők bizonyították - a repülőgépektől eltérő irányban fejlődött. Ezért születtek meg a madárszelvények, a teljesen egyéni alapra jellemző parazolos magas szárnymegoldások és a zárttéri modellek, a lebegő porszemek Reynolds-szám tartományába tartozó, különös légerőtani viselkedésükkel. A modellek tehát új, eddiginél célszerűbb formát nyertek minden kategóriában, de ennek érvényesülése a rendelkezésre álló nagy anyagi és tömegbázis ellenére a II. Világháború előtti időben lassú volt. Ez a tendencia folytatódott a II. Világháború után is, egészen 1948-ig. | ||