E versenyt az osztrák
kívánságoknak megfelelően a legjobb technikai lehetőségeket biztosító korlátlan
tankhűtéssel írták ki. Az időjárási előrejelzéssel szemben nem volt viharos
szél, sem eső, csak 4-5 m-es mérsékelt légmozgás felhős égbolt mellett és 14-18 C
fokos hőmérséklet.
A külföldi részvételt 8 osztrák képviselte, közöttük az
előzőekben ismertetett “szabályzat-vitában” hangadó 3 versenyzővel.
(Hach-Höbinger-Schaupp) Érdekesnek tűnt hogy a csoporttól távollabb telepedtek le a
Graz-i csoport tagjai, Gaggl, Stadler és Fenz.
A közepes erősségű szél szerencsére a repülőtér hosszában
fújt, így a tovább repülő modellek is még a sík területen értek földet, egyetlen
gép sem veszett el.
A korlátlan hűtés előnye csak kb. 20 C foktól használható ki
teljesen, ezért a kötelező indítások során a legtöbben csak 1 vagy 2-szeri
gázkiengedéssel hűtöttek. Ha ennél lényegesebb tankhűtés történik, akkor a
hűvösebb időben a tartály nem kap elég hőenergiát a környezetből, a motor nem
“húz” megfelelően, és a modell nem tud a levegőben maradni.
Ezúttal is bebizonyosodott hogy az erőltetett erős hűtés
értelmetlen és túlkomplikált alkalmazása csak bonyodalmat és elégedetlenséget
okozhat.
A 28 indulóból 20 fő - tehát a résztvevők kb. 71%-a repülte ki a
kötelező időt, amely ezúttal 510 mp. lett, mert a rendezőség az első 3 startra
90”-t, a következő kettőre pedig 120”-t írt elő.
A 11 junior versenyzőből ezt 8 fő teljesítette, ami már 73%, míg
a felnőttek közül 12-en jutottak a döntőbe.
A döntősök nagy száma is azt mutatja hogy a jelenlegi
versenyfeltételek már túl egyszerűvé váltak és azokat a jelentősen túlfejlődött
technikai színvonalhoz kell módosítani mert az amúgy is nagyon “hézagosan”
fogalmazott szabályokat egyéni és csoport-érdekek szerint lehet magyarázni.
A döntő első fordulója 2 perc motor-előjáratással kezdődött. A
juniorok közül ekkor már csak Markovics Tamás, az ország legjobb ifjúsági
versenyzője tudott 2 percet kirepülni, ezzel csoportja győztese is lett.
Az első döntő fordulóban meglepetések is történtek: a vitás
korlátlan hűtés egyik legfőbb képviselője és “inkvizítora”, az osztrák
Höbinger műanyag építésű szuper-modellje egy perc alatti repülésével kiesett. A
meglepetések azonban nem értek véget. A következő, 4 perc előjáratású fordulóban
a mélyhűtési tanktöltés “atyamestere”, Schaupp két hibás startjával 4 mp-el
fejezte be szereplését. Ő arról volt közismert, hogy indításkor még 10 m
magasságra is fel tudta dobni gépét, akár egy HLG siklómodellt, ahonnan a gép még
motor nélkül is 20 -25 mp-ig képes lett volna siklani, jelentősen megnövelve ezzel a
ténylegesen repült időt.
A jelen esetben valószínűleg a közepes szél hatása miatt ez a
dobási taktika sikertelennek bizonyult, bár mindkét esetben jelentős magasságot ért
el a feldobott modell, de utána “fejreállva” zuhant a földig.
A legkiválóbb osztrák, a doktorált fizikus-mérnök Rainer Gaggl
ismét új motort tervezett és épített 85 mm3-es lökettérfogattal, amely
hozzávetőlegesen megfelel a Botondnak vagy a GMW-73-nak. Nagy fesztávú, modern
kialakítású modellje a 4 perc előjáratás után csak 8 mp-el maradt el a 2 perc
elérésétől. A tehetséges, fiatal osztrák modellező bájos japán feleségével és
gyönyörű kisfiával a verseny kedves színfoltját jelentette.
A verseny lebonyolítása nem volt teljesen zavartalan. E fordulóban
Hach Walter gépének repülését figyelő, gyakorlott időmérő a leszállást 82
mp-nél észlelte. Hach ezt azonnal reklamálta, hogy szerinte a gép kirepülte a 2
percet. Ezt felesége is állította, bár ő más irányt mutatott, ahol a gépét
állítólag repülni látta. E kifogást a rendezőség azonnal elfogadta és hivatalosan
már a teljesített 2 perc került a startlapra.
A NOVUM - versenyek történetében először fordult elő hogy egy
versenyző időmérési kifogása meggyőző bizonyítás nélkül azonnal elfogadást
nyert.
A 2 percet e fordulóban még Hársfalvi István is elérte, így ők
ketten a vetélkedést már 6 perc előjáratással folytatták. Ekkor Hársfalvinak 24
mp., Hach-nak 15 mp. sikerült, ez utóbbit a szabály értelmében meg lehetett
ismételni, de mindezt szabály szerint a 20 perces startidőn belül kellett elvégezni.
Hach a tankhűtést ezúttal igen lassú, hosszadalmas
gázkiengedéssel végezte, sokszori ismétléssel. Mivel azonban a 18 foknál nagyon
erős lehűtéssel már jelentős hőmérséklet-különbség valósítható meg, (+18 -
45 = 63 fok) ez elegendő lehet ahhoz hogy a hosszú motor-előjáratás alatt kellő
mennyiségű hőenergia juthasson a tankba. A hosszúra nyúlt előkészület alatt
azonban sok idő telt el, és amikor a motor előjáratása megkezdődött, kiderült hogy
a 20 perc startidő leteltéig az előjáratást nem lehet befejezni és a gépet
elindítani. A rendezőség azonban igen előzékeny volt a külföldi versenyzővel
szemben, mert megvárták amíg a gépét eldobja és ebben a pillanatban - némi
késéssel - “dudálták le” a startidőt.
A szerencse most Hach-nak kedvezett, a talajközeli “fűkaszáló”
repüléssel 84 mp-t ért el, amivel megnyerte a versenyt.
A hazai versenyzők a meglepő intézkedéseket fegyelmezetten vették
tudomásul, így a lebonyolítást zavarmentesnek lehet minősíteni.
Ami a technikai helyzetet illeti, egyértelmű volt hogy ez a jelen
előírást messze túlhaladta és egy gyökeres szabálymódosítás elkerülhetetlen.
Megint bebizonyosodott hogy a sokszori gázkiengedés indokolatlan mert ezzel most is csak
6 perc előjáratásig lehetett eljutni, míg az általunk szorgalmazott kétszeressel
idáig többször is elértük a 4 perces előjáratást. A kettő közötti különbség
az elért eredmények tekintetében elenyésző volt.
Ha egy verseny eredménylistáját 4 perces előjáratás helyett 6
percessel lehet megállapítani, ez semmivel sem lesz pontosabb vagy igazságosabb,
legfeljebb az előjáratási “bűvészmutatvány” tart hosszabb ideig. Eredmények: