Dr. Benedek György
NOVUM-kupa CO2 modellverseny
Tapolca, 1999. szeptember 23.
A verseny tervezett kezdési időpontjában
sűrű köd ülte meg a terepet, várni kellett. Végül is másfél óra elteltével
felszállt a köd és az első 3 start elvégzésére a rendezőség 10.45-től 13.30-ig
szabta meg az időt. A régi tapasztalat sajnos ezúttal is valósnak bizonyult, a köd
megszűntével feltámadt a szél is. Ez kezdetben csak 2-3 m-es volt, de délre már
elérte a 4-5 m-t is, ez a terepen hosszirányban a laktanya felé fújt. A rendezőség a
változó szélirányra számítva a starthelyet a terep közepe táján állította fel.
A gépek kezdetben még a laktanya kerítése előtt szálltak le, de a harmadik start
alkalmával néhány modell már a katonai telepen belül ért földet, így járt
Hársfalvi István, Erdei Sándor és jómagam. A laktanya közelében már többen
keresték gépeiket, Burcin és Bádovszky ezeket szerencsére még a kerítés előtt
megtalálta. Az osztrák-török versenyző elmondta, hogy a kerítésen bepillantva még
két modellt látott. Az egyik egyértelműen az enyém volt. Bádovszky segítségképpen
csatlakozott hozzám és Erdeivel együtt a kerítés egyik hatalmas résén át könnyen
bejutottunk a telepre.
A nagyméretű, de a reptér felőli
oldalon kihalt telepen kiürített, lerobbant, omladozó épületek voltak és már tavaly
is előfordult, hogy e részen modellek szálltak le. Egy ilyen esetről Híradónk 98/3
száma közölt részleteket, midőn Bádovszky gépe a telep egy magas nyárfájának
koronájában landolt. Ekkor a megkeresett őr egyetértésével a tulajdonos maga szedte
le modelljét, amelyet ugyancsak a kerítés résén át akadálytalanul ki is vihettük.
Gépeinket most is a telepen belül kellett
keresnünk. Erdei a sajátját rövidesen meg is találta, majd mi is megpillantottuk
modellemet egy roncs-teherautó tetején. A gép felé közeledve hangos "állj, vagy
lövök!" kiáltás hangzott el egy közeli őrtoronyból. Némi várakozás után
megjelent a riasztott őrség, akik nem engedték gépeink felszedését, hanem kihívták
felettesüket, az őrmestert. Ő közölte, hogy "őrzött katonai objektum
területére illetéktelenül behatolók" vagyunk és harsány "falhoz!"
kiáltással tette "ártalmatlanná" a modellezőket.
Magam elnézést kérve azzal próbáltam
enyhíteni a helyzetet, hogy közöltem, miszerint a repülőtéren modellversenyen
veszünk részt és gépeinket rajtunk kívülálló körülmény - a szél - hozta ide.
Jóhiszeműen jöttünk be, mivel tavaly hasonló helyzetben az akkori őr
egyetértésével szedtük le a fáról modellünket, amely ellen kifogás nem merült
fel. Az őrmester szikrázóan értelmes, magas szellemi színvonalú válasza így
hangzott: "Az akkori őr ezzel csak azt bizonyította, hogy feladata ellátására
alkalmatlan, hadbíróság elé kellett volna állítani!".
A továbbiakban magnószerűen
ismételgette a szabályzatnak az illetéktelen behatolásra vonatkozó előírását,
mely szerint a behatolókat "ártalmatlanná" téve tovább kell jelentenie az
esetet, őket pedig végül a rendőrségnek átadnia.
A felettes százados nemsokára megjelent
és többször elismételve a "bikkfa-szöveget" két fegyveres őr
kíséretében a telepnek még használatban lévő épülete elé vezetett. Itt hatalmas
táblánál olvashattuk a lelkesítő jelmondatot: "Keményen, férfiasan,
emberségesen". Na ennek csak az első részét tapasztalhattuk falhozállításunk
során.
Rövidesen megjelent a következő
felettes, egy őrnagy. Ő közölte, hogy el nem mozdulhatunk, két oldalunkon álló
őröket nem közelíthetjük meg és döntés végett további jelentést tesz az
ezredesnek, aki a ranglétrán immár az ötödik felettes volt. Primitív polgári fejjel
kissé nehéz volt megérteni, hogy a jelen egyértelmű esetben miért volt szükséges
ennyi katonai elöljáró riasztása, annál is inkább, mivel a múltban történt
hasonló esetekben ésszerű intézkedéseket tapasztaltunk. Pl. 1986-ban a Mátyásföldi
repülőtér melletti szovjet laktanyába berepült gépeket udvarias
körülmények között kereshettük meg és később is ugyanez volt a helyzet a
Dunakeszi repülőtér melletti hadiipari üzem területén.
A jelen esetben a velünk szemben
"foganatosított" eljárásra egyetlen magyarázatot lehetett sejteni: az
elsőként intézkedő őrmester buzgó mócsing jelleggel talán némi dicséretet
remélt az előírás szószerinti, szemellenzős végrehajtásától, midőn pedig az
ügyet a szabály szerinti útra terelte, az már megállíthatatlanul gördült tovább.
A két fegyveres őr közötti további
másfél órás várakozás után az ismét megjelent őrnagy közölte, hogy az ezredes
úr jóindulatának köszönhetően nem adnak át bennünket a rendőrségnek, a
repülőtérrel ellentétes oldalon lévő főbejáratnál elhagyhatjuk a telepet és
mindez elkerülhető lett volna, ha rögtön a főbejáratnál kérünk belépési
engedélyt a modellek megkeresése végett. Ez utóbbi kijelentés valóságtartalmára
következtetni lehet abból, hogy Hársfalvi a telepre berepült modelljét időközben
tőlünk függetlenül a főkapunál szabályosan jelentkezve kívánta megkeresni, de nem
engedték be.
Kivezetésünk során modelljeink mellett
haladtunk el, de azok felszedését nem engedélyezték. A kapunál addig kellett
várnunk, míg az őrszemélyzet más "illetékes" tagjai visszamentek a
gépekért és azokat a kapuhoz hozták. Így szereztük vissza Hársfalvi modelljét is,
ami szabálytalan behatolásunk nélkül nem történt volna meg.
Az eset további kérdéseket is felvethet,
ehhez kommentárt nem fűzünk, csak egyetlen, sok évtizedes élettapasztalat során
kialakult véleményt említhetünk meg: Az életben túl gyakran fordul elő, hogy a
szabályok a józan ésszel ellentétesek. Ilyenkor az intelligenciaszint mértéke az,
hogyan lehet ellentmondásos esetben elfogadható megoldást találni. (A felsorolt négy
modellkeresés során ez csak a mostani, tapolcai esetben nem sikerült.)
Miután modelljeink visszaszerzése
megtörtént, a reptérre való visszatéréskor a hatalmas katonai telepet kívülről
meg kellett kerülnünk, ezzel további félóra telt el. Akkor értünk vissza, midőn a
4-ik start már javában folyt. A történtek után, a közben 8-10 m-re erősödött
szélben már igen nehéz volt a modellek megfelelő beállítására koncentrálni. Ez
Bádovszkynak sikerült, de nekem nem, nem értem el a 2 percet, így kiestem a
döntőből. A felerősödött szélre való tekintettel a főbíró igen helyesen
másfél percre csökkentette a repülési időt, ezt a BMSE-csapat minden tagjának
sikerült kirepülnie, amivel a csapatversenyben jó helyezésre számíthattunk.
A kedvezőtlen időben végül is 9 fő
érte el a max. 570 mp-t, (4x120+90=570"), 5 osztrák és 4 magyar, köztük 2
juniorunk. A fly-off során ismét bebizonyosodott, hogy kis motorteljesitménnyel
végzendő repülés szeles időben nagyon bizonytalan és a mostani döntő már a
második fordulóban, 4 perces előjáratás után befejeződött, jóllehet az ismert
hőtechnikai trükkök most is alkalmazásra kerültek. A szél miatt a döntőben már
csak másfél percet kellett repülni, ez a 2 perces előjáratásnál csak két
osztráknak sikerült, a többi 7 fő 1 perc alatt végzett. A 4 perces előjáratás
után Schaupp alig haladta túl az 1 percet, Höbinger pedig 9 mp-cel lett gyengébb és
került a 2-ik helyre. Versenyzőink között Bádovszky végzett a legjobban 5-ik
helyezésével. Vigasz számunkra az, hogy fiataljaink megmentették a becsületet, a
junior csoport 9 résztvevőjéből 8 volt magyar, közülük került ki az első és
második helyezett, az egyetlen osztrák pedig harmadik lett. A női kategóriában 4
induló közül két osztrák osztozott a 2-ik és 3-ik helyen, a győzelmet a
zalaegerszegi Vörös Andrea szerezte meg.
A CO2 modellezők összesen 29-en voltak,
ami azt mutatja, hogy a szénsavas modellező kategória megkedveltetése végett további
lépéseket kell tenni. E versenynapon bonyolították le a HLG kategóriát is,
(dobással indított kis siklómodellek), ahol 5 induló közül az eddig is élenjáró
Hach győzött 36 mp-es átlaggal. A verseny eredményes lefolytatását nemcsak a leírt
köztes esemény nehezítette meg, hanem az is, hogy Németh Ferenc gépe a 2-ik startnál
egy fa magas koronájában kötött ki és e modell hosszú időt igénylő
megmentésében Hársfalvi önfeláldozóan segített, saját gépét is elhanyagolva. Az
időveszteség miatt ő sem tudott összpontosítani, sőt a HLG-ban részt venni sem,
bár komoly esélye lett volna. A rendezés kifogástalan volt, melyért mind a rendezést
mind e közreműködőket dicséret és köszönet illeti.
Eredmények:
F1K női
