Mészáros László:
Vitaindító
beszámoló az elektromos kategória hazai szabályzatáról

1999 november végén a Budapesti klubban találkoztunk, hogy az RC-E7 kategória jövő évi szabályzat-tervezetéről beszélgessünk. Az alábbi modellezőket sikerült összetoborozni.

Münnich Gyula
Rózsika (Gyula felesége) mint sportbíró
Gelencsér Kálmán
Farkas D.
Mészáros László
Schnitzler József
Szűcs L. (Szűcs I. és Gosztola I.-t is képviselve)
Horváth István
Gyurcsán György
Rusznák Miklós
Török László

A megbeszélés eredménye, hogy sikerült egy kérdőívet összeállítani, melyen mindenki javaslatot tehet arra, hogy milyen szabályzatot javasolna 2000-re, így a többségi javaslatot fogadhatnánk el. Sajnos úgy tűnik nem lehet egységes szabályzatot bevezetni jövőre, mivel több modellező (nem a megbeszélésen jelenlevők közül) a régi 15 perces szabályzat szerint szeretne versenyezni (előzetes közvélemény kutatás alapján ők vannak kevesebben), míg a többség a szlovák féle, vagy hasonló verseny-centrikusabb, nagyobb vezetési tudást és technikai felkészülést igénylő szabályzatot igényelne.

Az utóbbinak az a nagy előnye is lenne, hogy sikerülne szlovák barátainkkal a kialakulóban lévő kapcsolatot még szorosabbá tenni és az általuk kezdeményezett többfordulós Közép-Európa Kupát létrehozni. Ez az első lépés lehetne, hogy a 7 cellás motoros kategória nemzetközi kategória legyen, úgy mint az utóbbi években a CO2 vagy az F1E mágnesirányítású. Tíz évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy a két kategóriában komoly nemzetközi versenyeket és EB-VB-t rendeznek.

A táblázat kitöltésekor feltett kérdéseket a csatolt melléklet tartalmazza, és az alábbi magyarázatot fűzzük hozzá.

Az első oszlopba három kategóriát írtunk be, az RC-E7 15 perc, RC-E7 magyarországi 2000-re és RC-E7 nemzetközi 2001-re. A megbeszélésen szóba került hogy a tervezett magyar szabályzat és a nemzetközi mennyiben térjen el egymástól. A jelenlevők közül a többség egyetértett azzal, nem sok értelme lenne, hogy a két szabályzat egy éves átmenet után is különböző legyen, mivel akkor már három féle szabályzat szerint kellene versenyezni és ez nem lenne túl célszerű a technikai felkészülés és a gyakorlás miatt. A nemzetközi szabályzat kialakításánál pedig részletesen egyeztetni kell a szlovák modellezőkkel, ezért a 2001-es tervezet csak egy előzetes felmérést tükröz, melyet a jövő évi verseny-tapasztalatok alapján kell véglegesíteni.

A megbeszélés ezután két fő kérdéscsoport körül forgott, milyen technikai korlátokat kell vagy nem kell bevezetni (motor, akku, repülő stb.), és milyen legyen a versenyszabályzat. Természetesen a kettő szorosan összefügg, ezért együtt kell őket mérlegelni.

A technikai kérdések közül az első a beépíthető motor típusára vonatkozott. A jelenlévők EGYHANGÚ véleménye volt, hogy csak ferrit motort lehessen használni az RC-E7-15 perc és az RC-E7 kategóriában. A 2001-es nemzetközi tervezetre a jelenlévők EGYHANGÚAN nem vezetnének be korlátozást a motor típusra (ez igazodna a szlovák szabályzathoz is), viszont két módon korlátoznák a "nem ferrit" (neodym és kommutátor nélküli) motorokból kivehető nagyobb teljesítményt. Először szóba került, hogy a nem ferrit motoroknál a használható max. akku súly legyen kisebb (pl. 300 g), mint a ferrit motoroknál (itt javaslat a 450 g). Ezt többen nem tartották szerencsésnek, mivel így több fajta akkupakkot kellene használni.

Ekkor javasolta Mészáros L. hogyha problémás a meglévő akkupark lecserélése egyeseknek, akkor korlátozni lehet a kivehető teljesítményt úgy is, hogy a nem ferrit motoroknál megtiltjuk az áttétel használatát. Ezzel egy áttételes ferrit motor kb. partiban lehet egy áttétel nélküli nem ferrit motorral, és az ellenőrzés is nagyon egyszerű. A versenyző a nevezési lapra beírja, hogy ferrit vagy nem ferrit motort használ, ezután egy rövid motorindítás a start előtt már hangra eldönti, hogy van a modellben áttétel vagy nincs, ill. ránézésre a légcsavar átmérő is eldönti az áttétel használatát. Ez természetesen feltételezi, hogy mindenki olyan motort is tett a modelljébe amit beírt, de bízzunk mindenki becsületességében, azonkívül a verseny végén pl. az első három helyezettet részletesen is lehetne ellenőrizni. A jelenlévők nagy többsége ezt a változatot támogatta.

Ez a kérdés volt a megbeszélés egyik legfontosabb pontja és abban mindenki egyetértett, hogy itt valamilyen módon korlátozni kell, amely a fenti módszerekkel nem feltétlenül motortípus korlátozást jelent. Ha itt a felhasználható teljesítmény nincs bekorlátozva az hosszabb távon nagy veszélyeket rejt a kategória jövője szempontjából.

Vegyünk egy egyszerű példát. Elindul a nemzetközi versenysorozat, egyre többen kapnak kedvet a kategóriához, ha itt nincs valamilyen korlátozás biztos, hogy lesznek néhányan akik anyagiakat nem kímélve a legjobb kommutátor nélküli motort fogják berakni a modellbe (itt a legjobb HP vagy Kontronik gyártmányokra gondolunk) és ezzel pl. akár egy 3-4 m-es fesztávolságú modell is könnyedén képes akár 150-200m-es magasra emelkedni, és onnan akár 10 percet is könnyedén repülni bármilyen időben, azonkívül a nagy modellel a célleszállás is sokkal könnyebb, különösen extrém időben.

Egy ilyen versenymodell mai árakon számolva (gyári műanyag modell: kb. 1000 DM, motor: kb. 700-1000 DM, szabályzó: kb. 300-500 DM, áttétel: kb. 150 DM) összesen kb. 2200-2700 DM-be, tehát jóval több mint 300 ezer Ft-ba kerülne. Ezzel néhány év alatt megteremtődne az F3J motorizált változata, amely két-háromszor többe kerül mint az F3J. Ezt valószínűleg sokan nem tudnák az ország jelen kereseti viszonyait látva anyagilag finanszírozni és ez hosszabb távon az RC-E7 kategória elnéptelenedéséhez vagy a versenyzőkön belüli szakadáshoz vezetne.

A következő kérdés a szárny építési mód korlátozás vagy nem-korlátozás volt. A jelenlévők EGYHANGÚAN mondták, hogy a repülési szabályzat megfelelő kialakítása az RC-E7-ben biztosítja, hogy nem kerül előnybe az aki műanyag szárnyal indul, tehát semmilyen korlátozást nem vezetnének be. Az RC-E7 15 perces változatban néhányan korlátoznák az építési módot, de a jelenlévő többség itt sem vezetne be korlátozást. Ez biztosítaná, hogy az RC-E7-ben használt modellel lehet indulni RC-E7 15 perces versenyen is.

Az újabb feltett kérdés a modellirányító csatornaszámra vonatkozott. Az RC-E7 15 perces kategóriában mindenki korlátozna a jelenlévők közül. A többség 4 csatornás korlátozást javasolt, néhányan csak 3 csatornát engedélyeznének (motor, oldalkormány, magassági). RC-E7 kategóriában 3 csatornát senki nem javasolt, néhányan nem korlátoznák a felhasznált csatornaszámot, a többség 4 csatornát javasolt.

A nemzetközi kategória tervezetben mindenki bizonytalan volt, itt a szlovákokkal is egyeztetni kell majd a jövő évben, mivel náluk nincs csatornaszám megkötés. Itt a döntéskor mérlegelni kell szintén az anyagiakat. Kötetlen csatornaszám esetén előnybe kerülnek a drágább komputeres modelladók, több szervo kell, hogy a valószínűleg előtérbe kerülő madár-leszállást és a repülés közbeni ívelgetést biztosítani lehessen. Tehát aki ezt a technikát nem alkalmazza valószínűleg komoly hátrányba kerül. A 4 csatorna mellett szólhat, hogy mivel így nehezebb leszállni, mint a madár módszerrel, inkább előtérbe kerül a vezetési tudás és kisebb szerepet játszik az, hogy ki milyen technikát tart a kezében.

A következő kérdés a repült időre vonatkozik. Az RC-E7 15 perces kategóriában a többség 20 percre növelné az időt, néhányan maradtak a 15 percnél. Az igazsághoz tartozik, hogy a 20 perc sem nagyon változtatná meg a verseny "leszállóverseny és melyik bíró mikor nyomta meg a stoppert" jellegét.

RC-E7-ben, ahol jelenleg a munkaidőn (15 perc) belül két startot 2x5 perc tiszta siklással kell végezni, több variáció is felmerült. Abban mindenki egyetértett, hogy egy átlagos repülő egy jobb ferrites motorral 200-250 m-es emelkedési magasság után szinte minden időben képes a 2x5 perc kirepülésére. Ezzel a verseny, ha nem is olyan mértékben mint a 15 perces repüléskor, szintén "leszálló verseny" jellegű, tehát ki tud jobban célraszállni. Erre a következő javaslatok hangzottak el.

Többen a repülési időt növelnék 2x6 vagy 2x7 percre, amely a munkaidő meghosszabbodását is eredményezné úgy, hogy két emelkedésre megmaradjon az 5 perc. Elképzelhető, hogy ez sem jelentene hosszabb távon megoldást (a nemzetközi kategóriában főleg) mivel egy speciálisabb modell egy jobb áttételes ferritmotorral könnyedén 300 m fölé emelkedik, így akár a 2x7 perc sem jelentene problémát.

Erre jó példa volt Gelencsér K. 2.4 m-es modellje a nyár elején megrendezett zólyomi szlovák bajnokságon, ahol egy SPEED 600 plusz 2,8-as áttétellel a modell minden startban 2 perc alatt közel 300 m-en volt. Mi lett volna, ha a motor egy GM vagy LRP? A repülési idő további növelése ( pl. 2x8-10 perc) viszont a verseny elhúzódását eredményezné, vagy a fordulók számát kellene csökkenteni. A fő probléma a nagy emelkedési magasság, amit a nagyteljesítményű ferrit motorok és akkumulátorok okoznak. Tehát, és ebben is mindenki egyetértett, valamilyen módon a repülési magasságot kellene bekorlátozni.

Erre a legkézenfekvőbb módszer a használható akkupack max. súlyának korlátozása lenne pl. 300 g súlyban. (ezt a variációt már a hajósok az ECO-ban kipróbálták, ott működik) Ebbe a súlyba 7 cellával számolva a 2/3 SUB C méretű cellákból összerakott akkupack férne bele 1200-1400 mAó kapacitással. Ez azt jelentené, hogy a kivehető energia a most használatos SANYO 2000-esnek kb. csak a 60-70%-a lenne, az emelkedési magasság csökkenne a speciálisabb modelleknél is 150-200 m-re, ahonnan a 2x5 perc sem tűnik mindig teljesíthetőnek. Ezt Mészáros L. kipróbálta és jól működött. A többség azonban megjegyezte, hogy akkor mit csináljak az újonnan beszerzett 2000-es pakkjaimmal?

Ekkor javasolta Mészáros L. fogyasszuk el valahogyan a SANYO 2000 túlzottan sok akkumulátor teljesítményét. Legkézenfekvőbb megoldás, hogy ne kétszer emelkedjünk, hanem háromszor a munkaidőn belül, így aki az első két emelkedéskor a felhőket hasítja az a harmadiknál valószínűleg a füvet fogja kaszálni. Komolyra fordítva, három emelkedésnél nagyon meg kell gondolni ki hogyan osztja be a rendelkezésre álló akku teljesítményt, tehát az eredő emelkedési magasságok csökkenni fognak.

Ez a variáció azonban a következő problémákat veti fel. Három emelkedés sokkal hosszabb munkaidőt kívánna. Így pl. 3x5 perc repülési idővel kalkulálva, a három emelkedésre 7 percet hagyva a munkaidő 22 perc lenne. Tehát mindenkinek (versenyző, bíró, segítő) a startok alatt 7 perccel többet kellene a starthelyen eltölteni a jelenlegi 15 perchez viszonyítva. Ha startonként négy fordulót rendezünk ez már fél óra plusz, négy starttal számolva ez már tetemes idő, kb. 2 óra, amivel a verseny rendezési ideje meghosszabbodik. Hát ez így meggondolandó. Azonkívül, ha az új szlovák szabályt vesszük alapul, már ott is négy start alatt 8 célleszállást kell végrehajtani, három emelkedés esetén négy startot alapul véve viszont már 12 célleszállás adódna, ami megint célleszállási versenyt és nem repülő versenyt jelentene. Ez volt a többség véleménye. Ekkor mondta Mészáros L. azt, hogy mint minden szabadonrepülő kategóriába vagy az F3J-ben, rendezzünk döntőt.

Ennek a megoldásnak egy nagy hátránya lenne, hogy aki a négy forduló alapján megnyerte a versenyt az a döntőben elbukhat. Ez azonban szinte minden versenysportban így van, és így van a modellezés legtöbb kategóriájában is. Ott, abban az időben kell a maximumot produkálni annak aki meg akar egy versenyt nyerni. Döntőt rendeznek pl. az F3J kategóriában is, és még nem mondta senki, hogy a végeredmény nem igazságos.(pl. a romániai EB-n, ahol kitűnően versenyzett a selejtezőkben Szeri A., nyolc forduló után az első helyen végzett, a döntő azonban sajnos nem sikerült ilyen jól) Viszont a döntő megrendezésének lenne több előnye.

A selejtező négy startban elég lenne 2x5 vagy 2x6 percet repülni. Rövidebb lenne a verseny megrendezése még a döntővel együtt is, és sokkal izgalmasabb lenne a végjáték. Kevesebb célleszállást kellene végrehajtani mint a három emelkedéses változatban, ezzel a modell sérülés veszélye is kisebb lenne. Négy start után starthely-számtól függően az első 8 vagy 10 kerülhetne be a döntőbe, ahol már pl. 3x6 percet kellene repülni három értékelt célleszállással. A döntő nagyrészt igazságot szolgáltatna azoknak is, akik azt mondták gyengébb eredmény elérésekor, hogy két startban kifogtak egy-egy nagy leáramlást, és mivel a startokban itt az F3J kategóriával szemben nincs normalizálva az idő, tehát a startokban győztesek nem kapnak 1000 pontot, ez már azt jelentette, hogy a versenyző elesett egy jó helyezés lehetőségétől még egy kieső start mellett is. A döntőbe bekerülve mindenki tiszta lappal indul, egyidőben startol, így mindenkinek jó vagy rossz az idő.

A gyengébb versenyzőknek is élvezetesebb lehet a verseny, mivel egyszerűbb, könnyebben teljesíthető selejtezőkben van esélyük a hátsó helyeken a döntőbe bekerülni, ahol ha nem is nyernek, de a legjobbakkal egyszerre repülhetnek. A versenyző pedig a klubban elmondhatja amikor kérdezik, hogy "milyen helyen végeztél?". "Nem nyertem, de a döntőbe bekerültem" ami, sok versenyzőnek rangot jelent.

A repült idő után a következő kérdés az akkumulátor megkötésekre vonatkozott. Itt az RC-E7 15 perc, az RC-E7 és a nemzetközi kategóriára is a jelenlevők egyöntetűen a SANYO 2000-ben szabnák meg a felső határt. Tehát megtiltanák a NiMh és bármilyen szintercella használatát, ezzel az újabb 3000 mAó-s akkukra célozva. Meghatároznának egy max. súlyt az akkupakkra, amely a SANYO 2000-t alapul véve 450 g lenne.

A következő lényeges kérdés a célleszállás kiértékelése volt. A jelenlevők az RC-E7 15 perc kategóriában csak a pontszám érték változásra adtak javaslatot. Itt az eddig adható 100 pont helyett, többen 50 pontot adnának, ezzel csökkentve a célleszállás súlyát.

Az RC-E7 kategóriában két változat körül forgott a vita. Legyen méterpontos leszállás, vagy inkább a szlovákok utolsó versenyén alkalmazott három körös leszállás legyen. A méterpontos leszállás mellett szól, hogy nagyobb vezetési tudást igényel és jobban szétszórja a mezőnyt, amit az idei versenyeken tett próbák is igazolnak. Azonban figyelembe kell venni, hogy az idei versenyeken a 2x5 perc teljesítésekor csak a második leszállás volt méterpontos az első leszállást csak időre kellett teljesíteni, ezért két háromkörös célleszállás keményebb feladatot jelenthet az egy méterpontosnál. Két méterpontos leszállás pedig a "leszálló verseny" jelleget erősítené.

Ezek figyelembevételével a nagy többség a szlovákok által is alkalmazott háromkörös leszállást javasolta úgy, hogy mindkét leszállás célra történjen. Az adható pontszám tekintetében a nagy többség a 30 pontos értékelést fogadná el. (külső kör 10 pont, középső 20, belső 30)

Szóba került még a start eredmények normalizálása is, úgy mint az F3J-ben, tehát a győztes 1000 pontot kapna, a csoport többi tagja pedig arányosan kevesebbet, de ezt senki sem javasolta a jelenlevők közül. Előkerült a szlovákok által jövőre bevezetett túlrepülési idő büntetése is, amely azt jelenti, hogy minden túlrepült másodpercet háromszoros súllyal vonnak le. A többség ezt is támogatná.

Ebben az összefoglalóban tükröződik a budapestiek állásfoglalása. A név szerinti szavazásról is meg van a jegyzőkönyv, de ezt nem tesszük közzé, hogy senkit ne befolyásoljon, inkább csak a felmerült variációk előnyét vagy hátrányát igyekeztünk összefoglalni, és azt hogy milyen jellegű szabályzatot képzelnénk mi el. A fenti szempontok figyelembevételével kérjük írjátok meg, vagy telefonáljátok meg véleményeteket, és ha lehet a küldött kérdőívet is töltsétek ki.

Lényeges, hogy olyan szabályzatot fogadjunk el 2000-re, amely a többség igényét tükrözi, lehetőleg csak kis mértékben tér el a szlovák szabályzattól, így megteremtve egy esetleges nemzetközi kategória lehetőségét. Tükröződnie kell benne a ma és a jövő technikai lehetősége is, hogy a jövőben egy stabil, hosszabb időre kiszámítható szabályzatra lehessen modellt tervezni, versenyre készülni, és ne azon törjük a fejünket már az elkövetkezendő évben, hogy milyen új szabályzatot dolgozzunk ki.

Összeállította:

Mészáros László
Tel/Fax: 4036447
mmeszi@email.matav.hu