Benedek István:
Gondolatok egy feledésre ítélt évforduló kapcsán

 A második világháborút követő években Európa sokat szenvedett országaiban lázas ujjáépítő munka indult a harcok okozta rombolások és pusztítások eltüntetése érdekében.

Ennek a gigászi tevékenységnek számtalan vetülete szerveződött és bonyolódott le az évtizedek folyamán. A kulturális élet egy kis szegletében akkor meghúzódó sportmozgalom felélesztése is fő feladatként szerepelt az európai országok kormányainak programjában, különös figyelemmel a háború tanulságaira, amelyek elsősorban az egészséges, edzett, testben és lélekben erős, fiatal nemzedék nevelésének szükségességére hívták fel az illetékesek figyelmét.

Az u.n. modern sportok közül a repülés kedvelői és szimpatizánsai késedelem nélkül egyesületekbe szerveződtek, s ezek mellett, az Európában már tekintélyes számú repülőmodellező körök ifjúsága is újra folytathatta kedvenc foglalatosságát, illetve sportját.

A háború előtti és az azt követő évek a magyar repülőmodellezés történetének meghatározó és tekintélynövelő korszakát jelentették. A Magyar Aero Szövetség akkori vezetőségének bölcs intézkedései a modellezés látványos fejlődésének töretlen folyamatát biztosították. Mindnyájunk előtt ismeretes volt hogy a hazai modellezés néhány kiemelkedő teljesítménye a Nemzetközi Repülő Szövetség nyilvántartásában nemzetközi rekordként szerepel. Arról is tudomásunk volt hogy a nemzetközi modellező rekordok nagy százaléka a szovjet modellezők nevéhez fűződik, de ezek mellett még a német modellezők jó eredményei is ismeretesek voltak.

A második világháború politikai következményei az európai nemzetközi sportmozgalom ujjáélesztését érezhetően fékezték. A hidegháború kezdetén kialakult két társadalmi berendezkedést magába foglaló zóna közé időközben leereszkedő vasfüggöny a nehezen induló nemzetközi sportkapcsolatok menetét érezhetően hátráltatta.

Ebben a nem éppen szívderítőnek nevezhető helyzetben került sor arra hogy 1949-ben, a magyar sportmozgalom és sportrepülés illetékes vezetői, nagy kezdeményező készségről és tenni akarásról téve tanúbizonyságot, megrendezzék a Szovjetunió és a népi demokráciák első nemzetközi repülőmodell versenyét. Erre a nagy érdeklődésre számot tartó eseményre 1949 szeptember 5-18 között került sor a hajdúszoboszlói repülőtéren, illetve a Hármashatár-hegyen és Budaörsön, s ezen az emlékezetes vetélkedőn résztvevő országok versenyzőit a szovjet, lengyel, román, csehszlovák és a hazai magyar válogatott modellezők alkották.

A nemzetközi verseny programjában a vitorlázó modellek u.n. síkvidéki (magasstartos) és lejtőmenti vetélkedője szerepelt, a gumimotoros és mechanikai motoros kategóriákban pedig a szárazföldi és vízi indítású modellek versenyén mérték össze tudásukat az 5 nemzet modellezői.

A rendezvény kiemelkedő eseményét jelentette a Wakefield szabályzat szerint lebonyolított nemzetközi gumimotoros verseny, a tulajdonképpen másodszor megrendezett Cavalloni kupaverseny, melynek első küzdelmét a magyar szövetség 1948-ban, a jugoszláv modellezők részvételével rendezte meg. Tudomásunk szerint a Cavalloni kupaverseny megrendezését az illetékes szervek az ezt követő években megtiltották, mert Cavalloni Ferenc, a fiatalon elhunyt zseniális fizikatanár személyével kapcsolatban politikai kifogást emeltek. Ettől függetlenül, tisztelői, egykori repülőmodellezői minden évben titokban megemlékeztek szeretett tanárukról.

A nemzetközi verseny programjába még egy magyar-román viadalt is beiktattak, s ez nem kis meglepetésre a román csapat 1456:1175 arányú győzelmét eredményezte. Nem történt más, csak az hogy a román válogatottban szereplő kiváló erdélyi magyar versenyzők sikeres vizsgát tettek egykori, híres oktatóik előtt !

A versenyen a negyvenes évek elején kialakított konzervatív modelltípusok szerepeltek s az akkori szabályzat szerint a kategóriánkénti rangsorolást a startonként mért legnagyobb időtartam döntötte el. Újdonságként hatott viszont a szovjet Anyiszimov és a lengyel Karaban rezgőszelepes, hőlégsugár motorral felszerelt modellje, mert ezek a modellek még nem voltak ismeretesek a jelenlévő versenyzők előtt.

Az 50 év távlatából érdemes kissé jobban szemügyre venni az 1949-es nemzetközi verseny végső eredményeinek kialakulását, illetve hivatalos “tálalását”. A szovjet modellezők hírneve akkor valószínűleg sokkoló hatást gyakorolt a többi csapatok versenyzőire, de a küzdelmek során gyorsan bebizonyosodott hogy a hírnév kialakulásába feltehetőleg mesterséges adatok is “besegítettek”. Az akkori idők politikai hangulatára jellemző módon, a nemzetközi verseny befejezésekor nem hirdettek csapatverseny kiértékelést s ennek csupán az lehetett az oka hogy az elért eredmények alapján az “elhallgatott” csapatversenyt Magyarország nyerte, de senki sem vállalta, illetve nem merte vállalni azt a “szentségtörést” hogy ezt közzé is tegye.

(A csapatverseny alakulásáról tudni kell azt hogy a hat kategória versenyében háromban magyar győzelem született, a többi háromban pedig egy-egy Szovjet (Vaszlicsenko) Lengyel, (Jan Bury) és Román (Benedek I.) versenyző állhatott a győzelmi emelvény legmagasabb fokára.)

Az emlékezetes versenyen induló csapatok névsorában olyan illusztris modellezők neveivel találkozunk, akik később a nagy nemzetközi vetélkedők állandó résztvevői lettek. A teljesség igénye nélkül, ezek közül a magyar csapat két kiemelkedő tudású egyéniségét említem, Horváth Ernőt és Benedek Györgyöt, a szovjet Mihail Vaszilcsenkót és Juri Naszonovot, a lengyel válogatottból Jan Buryt és Teodor Karabant, a csehszlovák versenyzők közül Durech Jozefet és végül a román csapatból Hints Ottót és Újvári Józsefet, aki egyébként a vitorlázó kategóriában győztes Harkály modellem szakavatott, lelkiismeretes indítója volt proxyval.

Ez a fél évszázadra visszatekintő nemzetközi modellverseny a közép-kelet európai népi demokratikus országok közti rendszeres kapcsolattartás nyitányát jelentette s a rendezvény Európa ezen régiója modellező sportja további látványos fejlődésének alapjait rakta le.

Az 50 éves évfordulót az idén illet volna megfelelő keretek között megünnepelni. Ezen gondolat valóráválásának érdekében még a múlt év folyamán javaslatot küldtem a MMSZ-nek de legnagyobb sajnálatunkra a modellező sportunkat sújtó pénzügyi ellehetetlenülés nemes szándékunkat vakvágányra tolta.