Első
alkalommal rendezték meg ezt az új szabadonrepülő versenyt idősebb Árva János
emlékezetére.
Miként sok-sok idősebb modellező
barátunk, Árva János is, szinte a háttérből irányította, lelkesítette az
utódokként kiszemelt fiatalságot. Szerény volt, értett a modellezéshez és
irányította Gyulán a ma is példaértékűen működő klubot. Árva Jánosra
emlékezve született a gondolat hogy tiszteletére fia és a gyulai klub
emlékverseny-sorozatot indít.
Kissé hűvös, derülni készülő kora
őszi reggelen gyülekezett a népes versenyzőgárda. A széliránynak legjobban
megfelelő területen a rendező klub kis, közepes és "nagy" tagjai halk, de
határozott vezényszavak kíséretében pillanatok alatt létrehozták a versenyirodát,
büfét, kijelölték a startvonalat és elhelyezték az időmérők székeit. Minden
olajozottan, profi módon ment, már csak azért is, mert az Árva család aperitiffel
kínálta az érkező bírókat, közreműködőket.
Meczner András - az MMSZ alelnöke -
megnyitójában meg- emlékezett a verseny névadójáról, majd a verseny támogatója -
szponzora - Árva János is üdvözölte a megjelent versenyzőket. Szót kapott még
Tóth Mihály - az MMSZ elnökség tagja - aki egyben a Repülőmodellező Történeti
Kiállítás szervező bizottságát vezeti, hogy felkérje a megjelenteket tárgyi és
szellemi segítségre a sikeres kiállítás megszervezéséhez..
A verseny mindhárom kategóriában szép
létszámmal elindult. A levegő melegedett, a felhők elvonultak, szinte ideális
modellező időben gördülékenyen ment minden. A szél kora délutánra kissé
megélénkült, ezért a hosszú startok idejére az - F1C-sek kérésére - áthelyeztük
a starthelyüket. Erre szükség is volt, mert az erdő veszélyes közelségbe került. |
Így a
vitorlázó és gumis döntőket már az eredetitől távolabbi starthelyekről
bonyolították le.
A döntő "öldöklő" küzdelmet
hozott, különösen a gumisoknál. Erről külön meg kell emlékezni - mások
eredményét is elismerve. A következetes, céltudatos, nagy akaraterőt kívánó munka
eredményeként Tóth Karcsi "bácsi" győzött, sokak elismerését kivívva.
Még a döntők folytak, amikor napvilágra kerültek a gyönyörű serlegek. Mindenki
megszemlélhette és tapasztalhatta, rontott startja mitől fosztotta meg. A szép kupák
között kiemelkedett a vándorserleg, ami a verseny folyamatosságát hivatott
bizonyítani. Valamint bizonyította azt is hogy a versenyt rendező és támogató
Árva-család komolyan gondolta mindazt, amit a szomorú helyzetben lévő magyar
modellező sportért tett - tesz.
A remek hangulatú versenyt pezsgőbontás
és Tóth Karcsi feldobálása (hála Istennek nem ejtették le) követte. Ö a nagy
megpróbáltatás után könnyes szemmel fogadta a gratulációkat. Megható pillanatok
voltak. Reményt keltve, hogy szeretett sportunk életerős, akarattal, sok-sok munkával
fenn tud maradni a következő évezredben is. Különösen, ha ilyen támogatói,
művelői és közreműködői vannak.
Köszönjük mindannyiuknak !
Utóirat: Várjuk a videókazettát, amit
Elekes Imre - körrepülős barátunk - készített mint vendég, a szabadonrepülősök
között.
Személy szerint ígéretet kaptam hogy
jövőre nem hiába viszem el írószerszámaimat. |
