Guti József - Kerner Ferenc:

 Szabadonrepülő modellek ifjúsági világbajnoksága,
Losonc, 2002 aug. 11 - 18, Szlovákia

Az idei ifjúsági VB-re nagy várakozásokkal készültünk. Egyrészt azért, mert pontosan 10 éve, ugyanezen a helyen a magyar csapat (Apáti L., Nótáros A., Katona M.) aranyérmes lett, egyéniben pedig Nótáros Attila szerzett bronzérmet, másrészt pedig elég jó, reményteljes csapat állt össze.

A Mihály Balázs, Nagy Csaba, (mindketten gyulaiak) és Szentpéteri István (herendi) összeállítású csapatot elkísérte Guti József és Szentpéteri László, mint sofőr és nem hivatalos segítő, valamint Kerner Ferenc, mint hivatalos segítő (és nem hivatalos csapatkapitány). A “hivatalos” szó csupán azért érdekes, mivel a hivatalosan bejelentett személy után fizetni kell, aki pedig nem hivatalos személy, az sem a startvonal, sem a versenyzők közelében nem tartózkodhat.

Ez az ifiknél különösen fontos, mivel a versenyző modelljét is csak ifi segítő adhatja fel. (A szlovén Cigut Andrej első startja azért lett nulla, mert a csapatkapitány adta fel a modelljét! Második helyezett lett volna, ha ez nem történik meg!) Ezért nekünk is figyelnünk kellett, hogy amíg mindhárom versenyzőnek nincs meg az érvényes startja, addig csak az egyik csapattag lehet távol a starthelytől.

Augusztus 12-én, hétfőn délután érkeztünk meg Losoncra. Pápától végig esett az eső. A regisztrációnál kellett leadni a certifikációs lapokat (a modellek ellenőrzése nélkül) és itt kaptuk meg a részletes programot is (addig azt sem tudtuk, mikor lesz startkezdés, a kiírásokban ugyanis nem szerepelt). Ezután megkerestük a szálláshelyünket. Ez egy éppen tetőcsere alatt lévő kollégium volt, ahol csak mi, magyarok laktunk. Többen is foglaltak helyet, de nem jöttek. Mivel kedvező áron volt napi 3-szori étkezés, így arra is befizettünk. Sajnos ehhez mindig a reptérre kellett kimenni (~5 km) és sosem laktunk jól tőle.

Kedden szerencsére nem volt eső, a kissé megélénkülő szélben zavartalan volt az edzés. Murphy persze dolgozott, mindenféle műszaki problémák jöttek elő, és nem volt túl megnyugtató a helyzet, mikor elpakoltak a fiúk.

3-kor egy rövid, egyszerű megnyitó volt a reptéren, ami után egy RC műrepülővel bemutatóztak. De talán ennél nagyobb sikere volt a magyar csapat nemzeti színűre festett hajának.

Fél hatkor a város házasságkötő termében volt a csapatkapitányi összejövetel, ahol furcsa módon a város történelméről beszéltek sokáig.

Néhány apróság tisztázása után nagy vitát váltott ki, hogy nem ellenőrizték és nem jelölték meg a benevezett modelleket. Ezt a FAI kódex előírja, a zsűri is ragaszkodott hozzá, csak éppen valahogy elfelejtették időben elvégezni. Először a startkezdés előtti reptéri ellenőrzést javasolták, persze ezen szinte mindenki felháborodott. Óriási káosz lett volna. Majd még este, a hotelben kellett volna megoldani. Végül sikerült megegyezni, és reggel minden csapat kapott a benevezett modellek számának megfelelő, lepecsételt bolti árcédulát, amit mindenkinek magának kellett felragasztania. Sok értelme nem volt, de ebbe mindenki belenyugodott.

Augusztus 14. szerda, F1A versenynap. Sorsolásunk szerint István, Csaba, Balázs volt a startsorrend. István a kellemes időben elég jó starttal kezdett, de a rossz terepen modellje eltűnt a völgyben és 3 perc 43 mp-et írtak be a bírók. Csaba 3 p 7 mp-cel kezdett, majd elkezdett esni az eső, ami hol jobban, hol kevésbé esett de a nap végéig kitartott. Balázsnak sajnos már csak 85 mp sikerült. A versenyt nem szakították félbe, hamarosan mindenki és minden modell elázott.

A két órás ebédszünet után, az utolsó két startban ráadásul még a szél is megerősödött. A szörnyű idő mindenkit megviselt. Nem kis feladat volt a felázott szántóföldön a modellek visszahozatala sem, amit gyakran még fáramászás is színesített. Ez nálunk többnyire Guti Józsi és Szentpéteri Laci feladata volt. Elég kevés totál volt a nap folyamán, csak aki nagyon jó helyre tette a modelljét, annak repülte ki a 3 percet, egyébként meg a legtöbb földetérést nem lehetett látni a völgyben. Kevesen kerestek önállóan termiket és nehéz volt a másikra rádobni is, bár legtöbben ezt a technikát igyekeztek folytatni.

Érdekes volt a dél-koreaiak stílusa. Valószínűleg termikjelző műszert használva, általában önállóan startoltak, úgy tűnt, nagyon jól tudták, hogy mikor kell indulni. Korszerű, jó modelljeik voltak, azonban a versenyzők messze nem álltak a helyzet magaslatán. Sosem köröztettek, csak olyan húzok-akasztok típusú, nagyerejű katapultot próbáltak csinálni rányomással, de a tökéletlen beállítások és a még tökéletlenebb felhúzással borzalmas startjaik születtek.

Nagy Csaba végig szépen hozta a maximumokat, bár néha izgulni kellett, hogy meglesz-e. Fokozatosan került egyre előbbre az eredménylistán. Végül az utolsó startban lemaradt egy termikről és csak 152 mp-et repült. Viszont az utolsó két startot sokan elrontották, akik addig jók voltak. Így nagy örömünkre, döntő nélkül Csaba bizonyult a legjobbnak. Balázsnak 3 totállal 1026 mp-t sikerült összehozni, ami a 47 fős mezőnyben a 26. helyre volt elegendő. Istvánnak viszont semmi sem sikerült. Egyik modellje a lábára tekeredett startzsinór miatt sérült meg, egy másik pedig fára szállás miatt. Talán legnagyobb ellenfele az idegesség volt, amit nem sikerült legyőznie, 717 mp-cel 43. lett és ez a jó csapateredményhez nagyon kevés volt.

A 17 ország közül csak tizedikek lettünk. 1. Franciaország, 2. USA, 3. a Cseh Köztársaság lett. Egyéniben második 2 mp különbséggel Lennart Bajorat (Németország), harmadik pedig 1210 mp-cel Tomas Sedlacek (Szlovákia) lett.

A dobogósok műszaki vizsgájára a reptér épületében került sor. Mindent lemértek, ez hamar megvolt, de a felületek kiszámítására sokat kellett várni. A németek és a szlovákok is elmentek a mérés után, csak mi maradtunk ott, mintha sejtenénk valamit. Hosszas várakozás után kijöttek és minket kerestek, van egy kis probléma… Túl nagy volt a felület, 34,66. Mérjük meg még egyszer. Pontosítás, finomítás, lekerekítés, még mindig sok. 34,12. Már szinte nem tudtam mit kitalálni, külön mértük a szárnyfeleket is, nem voltak teljesen egyformák. A zsűri türelmes volt és jóindulatú, előttünk meg már többször lepörgött az életünk is, végül sokadszori próbálkozásra 33,86 jött ki. Ez volt a nap legnagyobb megpróbáltatása, órákig tartott mire kihevertük. De a győzelem megvolt!!! Remélem mindenki levonja a tanulságot.

A gumis napon gyönyörű napsütéses idő volt. F1B-ben csak 10 ország 30 versenyzője vett részt, köztük sajnos nem voltak magyarok. A gumis modellek nagy része a felnőttekével azonos fejlettségű, így a rontott eredmények a termikfogás sikertelenségéből és a rossz eldobásból adódtak. A jó idő ellenére a verseny végeredménye döntő start nélkül, az első startban teljesített plusz másodpercek alapján alakult ki. A csapat herendi része dél körül hazautazott, így a hátralévő napokra csak hárman maradtunk.

A harmadik napon is gyönyörű napsütéses idő volt. F1J-ben pedig 6 ország 15 versenyzője állt rajthoz. A maximum 1 cm³ motorokkal hajtott modellek hihetetlen magasra emelkedtek, így sem az első start 120+180 mp, sem a további négy startban a 120 mp teljesítése nem okozott problémát. A rontott startokat szinte minden esetben a motorjárat alatt bekövetkezett probléma okozta. Ezek elég gyakoriak voltak, úgyhogy mindig feszült figyelemmel vetődésre készen kellett állni. Az utolsó (5.) start ebédidőre véget ért, a döntő startokat este 6-ra tűzték ki. A szétdobás alatt szél 180 fokot fordult, így a modellek a falu és a mellette levő bokros területre sodródtak. A verseny először orosz-amerikai párharccá vált, majd másnap reggelre amerikai házidöntővé, ami 10 perces starttal ért véget.

Az eredményhirdetést Losoncon egy szálloda előtt tartották meg. Felemelő érzés volt az elsőként szólított Nagy Csabát a dobogón látni, miközben szólt a magyar Himnusz, és a magyar zászló a legmagasabbra emelkedett. A díjul kapott kristályváza és aranyérem kimondottan szép, az eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen – csak az tudja, aki már több évet küzdött azért, hogy ilyen eredményeket érjen el.

Eredményhirdetés után hazaindultunk, hogy itthon maradt társainkat minden részletről tájékoztassuk.