Mágnesirányítású vitorlázó modellek 7. világbajnoksága
Nowi Targ, Lengyelország, 2001. szeptember 21 - 26.

Csak négyen utaztunk az egyesület mikrobuszával: a versenyzők: Kovács László és Sarusi Kiss Balázs, szállásmester - tolmács-és - nyelvtudása következtében mindenesünk: Gelencsér Kálmán, és én, (P.Gy) - mint gépkocsivezető és illegális segítő és még illegálisabb csapatkapitány. (Mert a hivatalos segítőknek is fizetniük kellett volna, a hivatalos csapatkapitánynak pedig teljes összegű “nevezési díjat” kellett volna fizetnie. Ezeket nem vállaltuk, illetve nem fizettük. Így is elég sok volt, és így is tudtunk azért egy kicsit egymásnak segíteni. Nem ezen múlott semmi.)

Szept. 21, péntek.

Nagyon szép időben tettük meg az utat, jelentkeztünk a kijelölt szállodában, és elindultunk a szálláshelyünket megtalálni.

Észak felé autóztunk kb. 20 km-t, azután befordultunk kelet felé és még mentünk egy egyre szűkebb völgyben 5 km-t. Kálmánnak köszönhetően aránylag gyorsan megtaláltuk szálláshelyünket, egy emeletes parasztház első szintjén kaptunk két szobát.

Azt tudtuk, hogy a szállásdíj 8,5 dollár/fő/éjszaka, de azt csak itt tudtuk meg hogy ezért reggelit és vacsorát is kapunk ! Kellemes volt a meglepetés. (Ugyanezért az összegért laktak a Rákoshegyiek egy - Nowi Targhoz sokkal közelebbi szép új panzióban kb. 5 km-re, de étkezést maguk oldották meg, és a “hivatalos” szálláshelyen lakók napi háromszori étkezéssel napi 40 dollárt ! fizettek.)

A 25 km megtétele naponta kétszer kb. 1-1 órát vett igénybe, mert ezen a szakaszon építik, szélesítik az utat, sok az előzési tilalom, és a jelzőlámpás irányítás, ahol csak egy forgalmi sáv maradt.

Az első napon rendezett csapatvezetői értekezletre nem maradtunk ott. Mint utólag kiderült, nem vesztettünk semmit. A műszaki vizsgára - regisztrációra a sorsolást megkaptuk 22-én délutánra-estére, tehát délelőtt elmehetünk a helyszínre repíteni.

Szept. 22. szombat

Reggel indultunk a verseny színhelyére. Térképünk volt, a kihelyezett táblákat is láttuk - egy darabig. Azután nem láttunk többet. Viszont láttunk egy nagyon szép nagy kerek dombot, ami a térkép szerint kb. ott volt, ahol a versenyt jelezték. Felmentünk rá. (Helyenként nem volt könnyű ez a felmenés.) Azután szélirány szerinti oldalon leereszkedtünk, és egy megfelelőnek tartott lekaszált területen megálltunk és repítettünk. Csak azon csodálkoztunk, hogy miért vagyunk egyedül?

Maradtunk, mert az időt nem mászkálással, hanem repítéssel akartuk eltölteni. Már kb. tudtuk hogy nem itt lesz a verseny, de azt, hogy hol, majd másnap úgyis megtudjuk. Kora délutánig itt voltunk, azután “haza” autóztunk, fürdés - átöltözés és mehettünk a megnyitó ünnepségre, Nowi Targ (egyik) fő terére.

Az ünnepség alatt már kerülgetett minket az eső. Itt is, ott is dörgött az ég, jöttek-mentek a felhők, de megúsztuk eső nélkül.

Szept. 23, vasárnap

Nehogy ismét eltévedjünk, reggel az indulás időpontjára elmentünk a hivatalos szálláshelyre. Innen indult el mindenki. Menet közben megláttuk azt a táblát, amelyiknél mi előző nap tovább mentünk. (Lehet hogy tegnap nem is volt ott ez a tábla?)

A karaván haladt, és eljutottunk egy kissé távolabbi, de közel sem olyan jó helyre, mint amit előző nap magunknak találtunk. Közben már kezdett esni az eső. Nem nagyon, de annyira igen hogy már minden vizes volt, az út pedig nagyon sáros. Egy út melletti fa tövében álltunk meg, míg a többiek még “helyezkedtek” (Fel próbáltak menni a füves területen a domb legtetejére, néhányuknak sikerült is.) A szél arról fújt, mint tegnap, de az az oldal kalandosabbnak látszott, mint az előző napi. No nem is széllel szemben jelölték ki a starthelyeket. Átmentek a domb túlsó oldalára, és sorban letették a starthelyeket, székeket, - mert szerintük ott lehet ezeket kényelmesen elhelyezni.

Látszott, hogy a széliránnyal a rendezők nem foglalkoznak. Itt a starthely és kész. (Hogy ennek “lejtőszéllel szemben” repülő modellek versenyének kellene lenni, az senkit sem érdekelt. Az első három startban a hátszél balról fújt, az utolsó kettőben ismét hátulról, de most jobbról.)

Az ilyenkor legjobb “taktika” a modellt a legnagyobb mélység felé dobni. Lejtőszél úgysincs, legalább repüljön a lehető legtovább. Az első start maximumra (180”) sikerült mindkettőjüknek. A második Balázsnak lett elég rövid - 240” helyett 202”-84%. A harmadik mindkettőjüknek max. (240”), azután Kovács Laci repített rövidebbet - 300” helyett 269” lett - ez 89%, ebben Balázsnak sikerült az 5’ (300”)

A harmadik start után 1 óra ebédszünet következett, egy kis rendes esővel. Ami még a talajból nem ragadt a csizmánkra, azt most mind elvihettük - volna. (Hogy azok a gazdák, akiknek a szép szántásait keresztbe gázoltuk, vagy starthely címen teljesen letapostuk mit szólnak a versenyhez, azt jobb nem tudni.) A liptószentmiklósi legelőkön ekkora taposási kárt még soha nem hagytunk magunk után.

Közben már az egész mezőny rontott egy-két startot, úgy hogy érdemes volt számolgatni. Az utolsó start előtt kettőjük közül még mindegyik világbajnok lehetett volna, ha nem rontanak, vagy nem sokat.

Az utolsó startban Balázs gépe egy távol, a lejtő alsó részén lévő tanya felé sodródott. A tanyán facsoport és egy kimagasló nyárfa. Az előző startban az oldalról érkező hátszél elsodorta a gépet a tanya előtt balra. De az utolsóban a szél csökkent, a sodródás is csökkent és a modell 145”-nél elcsípte a nyárfa tetejét, bepördült és leszállt. Ha még két percet (pontosabban 121”-et) repül a modell, - és abból a magasságból nyugodtan repülhetett vola - ő a világbajnok. Így a 16. lett.

Kovács Laci az utolsó startra “egy kicsit igazított” a mágnesen, az ő eredménye 166” lett. Neki csak 93” hiányzott a világbajnoksághoz. Ezzel lett a 13.

Csapatunk harmadik versenyzője - Varga András, Rákoshegyről - nagyon mérsékelt eredményt ért el és a 26. helyezést szerezte meg. Csapatversenyünk így teljesen elromlott, ezért elhatároztuk hogy udvariasan elbúcsúzunk a rendezőktől és elnézést kérve a távolmaradásunkért, nem fizetünk be a bankettre személyenként újabb 30 dollárt hanem másnap reggel elindulunk haza.

Szept. 24, hétfő

Egyetlen ifjúsági versenyzőnk, Hangodi Tamás - (Rákoshegy) - nagyon halvány szerepléssel az utolsó lett az ifjúságiak között, ők édesapjával még a verseny estéjén elindult haza. A Litomiczky házaspár, - ha már ilyen messze utaztak - még néhány napot Lengyelországban töltenek, ezért Varga Andrást mi hoztuk haza a mikrobusszal.

Visszafelé sem hagyott el minket az eső. Kísért hazáig, Budapest határában olyan esőt kaptunk, amilyet ritkán látni. Tökéletes “felső mosás” volt - esővízzel.

Jövőre Szlovákia rendezi az EB-t, reméljük Liptószentmiklóson. Ott már egy kis helyismeretünk van, sokszor versenyeztünk mindegyik területükön, szinte “hazai pályának” számíthatjuk.

Már csak azokat a könnyű gépeket kellene megépíteni.

1165 Budapest Veres Péter u. 157.   Tel/fax: +36 1 211-4071
1625 Budapest, Pf. 16   info@cavalloni.hu