Ismét gyászolunk. A fájdalmas veszteség ezúttal nem csak modellező sportunkat sújtotta, hanem az egész repülő mozgalmat is. 2001 szeptember 11.-én reggel, 75 éves korában váratlan szívinfarktus végzett országos hírű repülésügyi szakértőnkkel, Winkler Lászlóval. Határidőnaplója hónapokra előre tele volt még feladatokkal, tervekkel és éppen egy repülésügyi rádiós előadás-sorozatát szakította félbe a kegyetlen sors. Munkásságának felsorolása még kivonatosan sem férne bele a megemlékező méltatásba, így legfeljebb csak néhány részlet sorolható fel.

Mindannyiunk számára ismert hogy fiatal korától kezdve vonzódott a technika felé és e tulajdonságát édesapjától örökölte, aki az akkori Weiss-Manfred gyár kimagasló képességű forgácsoló szakmunkása volt. A repülés iránti szeretete már 1942-ben megnyilvánult, amikor a kispesti Deák Ferenc gimnázium diák-modellező körének ifjúsági elnöke lett és bekapcsolódtak a Magyar Aero Szövetség munkájába.

Hazánkban ekkor indult meg a zárttéri modellezés és ő rögtön ezen új és még ismeretlen kategóriával kezdett foglalkozni. Rövid idő alatt a repülőmodellezés élvonalába küzdötte fel magát.

A háború befejeztével tevékeny részt vett a repülőmodellezés ujjászervezésében, belépett az akkor még működő Cavalloni-körbe, majd 1948-tól munkatársa volt az OMRE (Országos Magyar Repülő Egyesület) modellező osztályának és Miklós Ilonát, a titkárnőt vette feleségül, aki a legeredményesebb női modellezőként vonult be sporttörténetünkbe.

A legveszélyesebb politikai időkben kapcsolódott be az illegális nemzeti modellező mozgalomba, 1948-ban külső segítőként vett részt Fred Militky szudéta-német modellező nyugatra szöktetésében, aki 1959-ben megalkotta a villanymotoros modellezést. Feleségével együtt dolgoztak az illegális “szamizdat” kiadvány, a “Modellrepülés” szerkesztésében is és rendszeresen vettek részt dr. Cavalloni Ferenc halálának évfordulóján rendezett temetői összejöveteleken.

Winkler László fontos szervezője volt a titokban rendezett modellversenyeknek, mint a Király Gyula zárttéri, Grohmann István vitorlázó és az akkor már betiltott Cavalloni gumimotoros emlékversenyeknek.

1950-ben azonban már a Cavalloni kört is betiltották, ő azonban együtt maradt a tagsággal, akiket az Újpesti Dózsa repülőegyesületének vezetője, dr. Takács Ferenc őrnagy fogadott be és a politikai helyzet némi enyhülése után rendszeresen indult hivatalos versenyeken is. Egyes kategóriákban, mint a gumimotoros vízi modellek - hazai és nemzetközi rekordokat állított fel, amelyeket ma is megtalálunk a magyar modellező rekordok történeti felsorolásában. Tagja volt azon csapatnak, amely az 50-es évek végén minden évben rendszeresen indult a jugoszláviai Varazdin-i Varteks-kupa versenyeken a vitorlázó és a túra kategóriákban. Az akkori repülőmodellező folyóiratokban már rendszeres szakírói tevékenységet végzett és szaktanfolyamokon oktatóként is dolgozott.

Az 50-es évek végén mérnöki állást vállalt a kispesti Traktorgyárban (Vörös Csillag traktorgyár) a fejlesztési osztályon, ahol Domonkos József vezetése alatt kezdték el az USA-ban alig tíz évvel korábban megindult elektrosztatikus festési eljárás hazai meghonosítását. E téren jelentős újítói és feltalálói tevékenység is fűződik nevéhez. Ezen új ipari eljárás világviszonylatban is olyan jelentős volt hogy a Traktorgyár kereteit kinőtte és átszervezés során már önálló egységként a Felvonógyárhoz került. Itt a berendezéseket már nagyobb méretekben gyártották és az akkori KGST-beli, majd tőkés országokba is szállították.

Az elektrosztatikus berendezések gazdaságossága minden más exportcikket is felülmúlt. Ez további fellendülést hozott és újabb átszervezés keretében már mint “főosztályt” csatolták a Hajtóműgyárhoz, amelynek neve is “Hajtóművek és Festőberendezések Gyára” lett, itt a vállalati nyereség 3/4 részét már az új ágazat adta. E sikersorozatot egy vörösdiplomás minisztériumi “káder” vezérigazgatói kinevezése szakította meg, aki rátermettsége hiányát a “rendcsinálás” jelszavával leplezte és a vállalat vezető műszaki értelmiségét Winkler Lászlóval együtt eltávolította, amelynek következménye a vállalat hanyatlása, majd megszűnése lett.

Winkler László modellező tevékenysége mellett hosszabb idő óta végzett repüléstörténeti kutatást is és ezen időre már a legnagyobb országos archívum birtokában vállalhatott muzeológusi állást a Közlekedési Múzeumban. A Petőfi csarnokban berendezett állandó magyar repülési kiállítás is az Ő munkásságának köszönhető. “A magyar repülőmodellezés 75 éve” (1984) és a “Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből” (1986) valamint további számtalan repülésügyi kiadvány, mint pl. a “Repülési Lexikon” (1991). Utolsó, legnagyobb jelentőségű munkája a “Magyar repülők - repülő magyarok” című könyv (2000)

A gondviselés szerencsére megkímélte attól hogy megérje szeretett témájának, az immár 100 éves múltra visszatekintő repülés-történelemnek nemrég bekövetkezett leggyalázatosabb eseményét.

Nevét nem csak a mi sportunkba, de a repülés általános történetébe is örökre beírta, emlékét hálával és tisztelettel mi modellezők a repülőkkel együtt közösen őrizzük.

dr. Benedek György