E versenyt hosszas előkészületek
előzték meg., pl. kétnyelvű, nagyon szép, színes versenykiírás és alapos
hírverés. A rendezés osztrák-magyar együttműködés keretében történt, ahol a
rendezői tevékenységet Heinz Fenz és Hársfalvi István vállalták, főbíróként
pedig Tóth Mihályt kérték fel.
Az alapos és széleskörű előkészítés eredményeként 5 ország
képviseletében összesen 31 fő indult, 16 magyar, 10 osztrák, 3 olasz, 1 német, 1
svájci. A versenyen külön kiértékelés is történt a junior csoportban (18 éves
korig) ahol 8 magyar és 1 osztrák fiatal szerepelt. Ez mutatja, hogy e kategória
egészségesnek tekinthető fejlődése csak nálunk biztosított. Külön
eredménylistán szerepeltek még a női versenyzők is.
A színhely az ismert Tapolca - i repülőtér volt, amelyet még
1936-ban építettek, a II. világháborúban a magyar hadirepülés és a német
Luftwaffe, 1945 után pedig a szovjet légierő használta. Mérete kb. 1,3 x 2,6 km, és
közel észak-déli irányú. Az időjárás nem volt kedvezőtlen, bár ideálisnak sem
lehetett mondani, mert a hőmérséklet árnyékban elérte a 33 fokot, ami a nyílt
mezőn túlhaladta még a 40 fokot is, mindezt még az átlagosan 5-6 m-es szél tette
még kedvezőtlenebbé. Ennek iránya kezdetben átlós volt, de ez a döntőkre
szerencsére hosszirányúra változott.
A verseny fővédnökének Tapolca város polgármesterét kérték
fel, aki ezt igen megértően és támogatólag vállalta, a versenyt délelőtt
megnyitotta, este pedig ő adta át a fődíjakat. E repülőtér jelenleg az
önkormányzat birtokában van, amelyez ezúttal díjmentesen engedtek át a modellezés
használatára.
a terepen végzett verseny-adminisztráció túlzott aprólékoskodás
nélkül történt, de a nevezési díj az osztrák viszonyoknak megfelelő 100,- ATS
volt, ami a mi körülményeink között kissé soknak tűnő 2.000,- Ft-nak felel meg.
(junioroknál a fele volt.) Meg kell azonban említeni hogy ebben a részvételi díjban
szerepelt mindenki részére egy bőséges marhapörköltes vacsora is.
A repítéseket végül is 10 órakor lehetett elkezdeni, max. 2 perc
repülési idővel, ezt fordulónként 45 perc alatt kellett teljesíteni. Ez kezdetben
bőven elegendő volt, a később felerősödött szélben azonban már kissé szűknek
bizonyult.
A rendkívül meleg időjárás során igen erős le, - és
feláramlások keletkeztek, amelyek egy-két versenyző számára jelentettek egy-két
rontott startot. De a kategória fejlődésre jellemző hogy a résztvevők fele elérte a
600 másodpercet, 8 osztrák, 6 magyar és az olasz Sandro Schirru.
Mivel a kötelező startok során az erős emelésekben több modell
jutott igen nagy magasságra és tűnt el véglegesen, ezért a döntőkben a repült idő
maximumát 90 mp-re csökkentették.
A komoly előzetes szervezési munkával rendezett versenynek egyetlen
“szépséghibáját” az jelentette hogy a rendezők néhány erőszakos osztrák
élversenyző (Höbinger-Schaupp) egyéni szabályfelfogását elfogadták, amely szerint
a döntőben korlátlan hőtani mesterkedésekkel végezhették a tartály hőkezelését
azon céllal hogy az előírt motorjáratási időket a technikai lehetőségek határáig
megnyújthassák. Ennek keretében korlátlanul visszaéltek azzal hogy a motor-kezelés
rohamos fejlődésével a lassú FAI szabályzat nem tudott lépést tartani.
A döntő előírásban a motor kézben való “előjáratásának”
alapelve az hogy egyenletesen járó motornál a tankban lévő szénsav is egyenletesen
fogyjon és így a tényleges repítésre egyre kevesebb hajtó-energia maradjon. Az
említett hűtési “manipulációkkal” néhány osztrák el tudta érni a motorjárat
olyan “deformálását” hogy a motorjárat első felében a motor lassan, nagyon
kevés “üzemanyag-fogyasztással forogjon és közben a környezetből jelentős
hőenergiát vegyen fel, ezzel a tank hőmérséklete és nyomása emelkedvén elérje a
tényleges repüléshez szükséges fordulatszámot.
Ezen “trükkel” az előjáratási idő első részében lassú,
majd a második felében gyors fordulatszámot lehet elérni. Mindez érdekes
kihasználása a hőtechnikai lehetőségeknek, de ez nemcsak az előjáratásos rendszer
alapelvével ellenkezik, hanem a jelen FAI szabály azon előírásaival is, amely szerint
az előjáratás alatt a tanknak még termikus befolyásolása is tilos. Ugyanis a nagyon
mélyen lehűtött tartály már jelentős hőenergiát tud felvenni a környezetéből az
előjáratási idő alatt. Így az osztrákok által nagy előszeretettel alkalmazott
“mélyhűtési” eljárás tulajdonképpen - finoman szólva - hőtani ügyeskedés,
határozottabb kifejezéssel termikus csalás, amely repülőmodell-versenyen
tisztességes, egyenlő esélyek biztosítására alkalmatlan. Ráadásul a tankhűtési
módszer igen sok külső körülménytől függ, ezért a végeredmény teljesen
bizonytalan. Ezt a jelen verseny is bizonyította mert pl. a módszer egyik legismertebb
“atyamestere”, Höbinger sem tudta a kívánt eredményt elérni, a döntő második
fordulójában kiesett, de ugyanez lett az ifjú Schaupp sorsa, akinek apja volt a
rendszer kifejlesztője.
A döntőt 2 perces előjáratással kezdték, Itt már jól
észlelhető volt a légáramlások kedvezőtlen hatása. Hársfalvi István, Németh
Ferenc és Tóth Péter gépei leáramlásokban 13 -18 mp - el lettek “rövidebbek”,
mint az előírt 90 mp, míg Horváth Attila, a Gaggl és Fenz házaspárok, az olasz
Schirru és a Schaupp-gyerek gépeit a talaj menti örvények jóval rövidebb idő alatt
kényszerítették a földre.
A max. 90 másodpercet csak öt versenyző érte el, Bádovszki Laci,
és fiatalunk, Markovics Tamás, továbbá három osztrák, Stadler, Schaupp és
Höbinger. A következő előjáratás már 4 perc lett, itt esett ki a versenyből 68
mp-el Höbinger is és a 90 mp. már csak Bádovszkinak és Schaupp-nak sikerült.
A következő, 6 perces előjáratás már olyan hosszú hogy itt már
csak a szerencse segíthet, ez az osztráknak kedvezett, aki kb. 10 méter magasra dobva
fel gépét és némi további termik-segítséggel elérte a 90 mp-t.
Ez azt jelentette hogy motorja összesen legalább 7,5 percig járt és
ebből a 6 perc, a teljes futási időnek 80%-a volt “passzív”, azaz kézben
történő üzem és mindössze a maradék 20% szolgálta a repülést. Megint azon
anomáliát lehetett tapasztalni hogy a győzelmet a földi motorjáratás döntötte el,
nem a tényleges repülés.
Ez a verseny-helyzet és az osztrákok minősíthetelenül erőszakos
egyéni szabályzat-magyarázása már tűrhetetlen és remélni lehet hogy e mostani
döntő volt az utolsó ilyen abnormális versenydöntő.
A többségben lévő magyar versenyzők, időmérők és rendezők
fegyelmezett magatartása következtében a befejezés nyugodt körülmények között
történt. A díjkiosztás a Tapolca-i malomtavi Gabriella vendéglőben némi
késedelemmel zajlott le, mert az eredménylista valamint a minden versenyzőnek adott
emléklap helyszíni. színes kivitelben elkészítése a rendelkezésre álló, kisebb
teljesítményű számítógépen hosszabb időt vett igénybe. Mindennek ellenére
megállapítható volt hogy a rendezők igen gondos, alapos és sikeres munkát végeztek,
amiért jár nekik a dicséret és elismerés.
Eredmények:
