Az odavezető út mentén rendezők, a repítési területen forróság és enyhe szél fogadott. Helyszínként nem a megszokott, csatorna melletti területet jelölték ki, hanem kissé távolabb, ahol múlt évben a Csepel kupa is lezajlott. Így kívánták a rendezők biztosítani azt hogy az esetleges széliránynak megfelelően a modellek a természetvédelmi területnek a sík részén érjenek földet és megkeresésük lehetséges legyen.

Egenhoffer Ottó rendezőnek sajnos két negatív hírrel kellett megkezdenie a megnyitót. Az egyik az volt hogy az osztrákok nem jöttek el, mert a versenykiírást saját részükre nem találták elfogadhatónak. Ennek lényege az hogy a tartály hűtése csak korlátozottan van engedélyezve.

A jelenlegi F1K előírás szerint hűteni csak a szénsavnak a tartályból történő kiengedésével szabad, és ezt az osztrákok igen sokszori ismétléssel olyan mértékre fejlesztették hogy akár - 40 .. - 45 fokos hőmérsékletet is elértek, ezzel a verseny a döntőben a verseny nagyon elhúzódott, másrészről úgy vélték hogy ez csak az ő részükre jelent előnyt, amelyről semmiképpen sem akartak lemondani.

Híradónk más részében ezen hűtési rendszer hátrányos voltáról bőséges tájékoztatás és technikai indoklás található. Kétségtelen hogy a végeláthatatlan döntőnek sem műszaki, sem gyakorlati értelme nincs, ezek a reális végeredmények kialakulását csak gátolják. Egyetlen modellversenynek sem lehet célja a technikai lehetőségek végsőkig való kihasználása, hanem minden résztvevő számára egyszerű feltételekkel azonos esélyek biztosítása még akkor is, ha ezek csak közepes eredmények elérését teszik lehetővé.

Ottó másik rossz híre az volt hogy a múlt évi osztrák győztes, Höbinger a verseny előtt levélben közölte, miszerint a vándorkupa visszaszállítását feltételekhez köti. Az első az volt hogy a versenyre személyesen csak akkor viszi vissza, ha rendezőség a tankhűtésre vonatkozó kiírást törli. A második szerint 600,- schilling elküldése esetén árufuvarként hajlandó feladni a kupát - Egenhoffer Ottó felelősségére. Harmadik lehetőségként közölte hogy előzetes időpont egyeztetés után a lakásán jelentkező megbízottnak hajlandó a kupát átadni.

A FAI sportkódexben nincs ugyan előírás egy vándordíj visszajuttatására, de íratlan sporterkölcsi törvény szerint ez becsületbeli kötelesség és nem köthető feltételekhez azért, mert a vándordíj utolsó védőjének a versenyszabályok nem tetszenek. Aki önteltségében ezzel ellentétes cselekedetre ragadtatja el magát, az ezzel nem csak józan ítélőképességét veszíti el, hanem sportbecsületét is.

Aki látta, az nem felejti el a kupa művészi kialakítását, monumentális méretét és nem mindennapi szépségét, amellyel a késői utódok szentséggel felérő emléket kívántak állítani a magyar repülőmodellező sport halhatatlan alakjának, akinek emlékét alkudozásra használni gyalázatos cselekedet.

De most már visszatérhetünk a verseny eseményeire:

A nagy megmérettetésen 22 versenyző jelent meg. Érdekesen alakult a korosztály-megoszlás, hiszen közülük tizenketten 40 év felettiek, tizen pedig - a mezőny fele - 20 éves vagy annál fiatalabb volt. Az utánpótlás jelenléte leginkább a zalaegerszegi csapatnál figyelhető meg, immáron évek óta. Sőt azt is el kell mondani hogy ezek a fiatalok nagyon ügyesen végzik a verseny-előkészületeket, mindegyikük önmaga készül fel a startra felnőtt segítő nélkül, és így is nagyon jó eredményeket érnek el. Bizonyíték erre az eredménylista.

A versenyt 10 órakor kezdték meg és az első három startot kötetlen fordulóidővel 12:30 - ig kellett elvégezni, 120 mp-es repülési idővel. Az első startok többnyire “totál”- ra sikerültek, de a kezdeti 2-4 m-es légmozgás erősödött és a modellek egyre messzebb sodródtak, sok esetben megtalálásuk is komoly nehézséget okozott.

Krakóczki Gizikééknél egy letört fül és kitört motorágy tanúskodott a viszontagságokról, de talán Izsai Feri járt a legrosszabbul, akinek modellje egy tanyában landolt, ahol az állatok is megtaposták.

A verseny rendezősége - Juhász Ferenc - ebédről is gondoskodott. A megszokott vendéglátó-ipari árnak kb. harmadáért hatalmas adag babgulyást lehetett kapni, nagy mennyiségű finoman főtt puha marhahússal. Aki éppen nem modell kereséssel volt elfoglalva, nyugodtan és bőségesen meg is ebédelhetett, sőt hallgathatta néhány bőbeszédű résztvevő “hárijánoskodását”, amely általában a közös együttlétek velejárója.

Az ebéd utáni pihenésből Ottó szólított startra, hiszen a rendezvény java még előttünk állt. A hátralévő két start repülési idejét 90 mp-re kellett csökkenteni mert a szél közben egyre komolyabban beerősödött, elérte az 5-8 m/s értéket is. A még hátralévő két startot 3 óráig kellett befejezni. Ez némi nehézséget okozott, mert a hőmérséklet közben elérte a 32 fokot, és a távolodó modelleket egyre nehezebb volt követni.

Hársfalvi István - távolodó gépét figyelve - az egyenetlen talajon gödörbe lépett, elesett, és mire felállt modelljét a kék égben már nem találta meg. Mindemellett igen sokan repültek maximális időket és reménykedni lehetett egy több fordulós döntőben.

A verseny során felmerült nehézségek miatt csak hárman repítettek maximumot: Hársfalvi István, Németh Ferenc és Bádovszki László

A döntő kezdését 16 órára tűzték ki. Az egy órás várakozás szükséges is volt, mert az utolsó startban elszállt modelleket meg kellett keresni, ezek némelyike 2-3 km - re is eltávolodott. Ekkor legjobban Bádovszki Laciért izgulhattunk, aki olyan messziről jött vissza, hogy távcsővel figyelve sem tudtuk megállapítani, hozza-e a modelljét, vagy sem. Szerencsére hosszas keresés után megtalálta a megszökött gépet.

A nagy hőségre és a szeles időre való tekintettel a két zalaegerszegi döntős azt javasolta hogy a döntőt 2 perces előjáratással kezdjék. Ez helyes elgondolásnak bizonyult, hiszen a kötelező 90 mp. alatt bármelyik modell igen messzire repülhet, kockáztatva a sikeres megtalálást és időre való visszaszállítást.

Elsőként Németh Ferenc indított, utána Bádovszki Laci, majd Hársfalvi Pista, de ő még a lejáratás alatt meg kellett állítsa motorját, majd újra kezdeni a startot. Úgy hallottam, Feri kétségek között figyelte gépét, amelyet az örvénylő levegő 77 mp. után földre kényszerített. Akkor még nem tudhatta hogy ez is elég lesz a győzelemhez. Bádovszki Laci hasonló okok miatt 10 mp-el rövidebbet repített, Míg Hársfalvi gépének repülése egy erősebb befújás miatt csak fél percre sikerült.

A nemzetközi CO₂ repülőmodellezés legjelentősebb vándordíját így ismét magyar modellező védheti a 2000. évben A kupa átadása az ismertetett viszontagságok után remélhető, amikor Höbinger állítólag a Tapolcán rendezendő CO₂ versenyen ennek lehetőségét kilátásba helyezte. Ezzel azonban nem lehet meg nem történtté tenni azt a tényt, hogy ezt határidőre teljesíteni megtagadta.

A verseny keretén belül külön kiértékelés is történt, a felnőtt Budapest bajnokság tekintetében is, amelyről külön eredménylista készült.

Végezetül mind az összes résztvevő valamint a magyar repülőmodellezés nevében köszönetet kell kifejezni az igen hálátlan körülmények között végzett rendezői tevékenységért, az időmérők által a tikkasztó melegben teljesített munkájukért és minden versenyzőnek akik vállalták a részvételt annak bizonyítására hogy a “korlátozott” hűtési rendszer igen jól vizsgázott ezúttal is, lehetővé téve a nyugodt verseny lebonyolítását és érdeklődés melletti szép befejezését, igazolva ezzel törekvéseink helyességét.