(A kép rákattintva nagyítható)

Ezen műveletekhez egy külső forma-sablon, egy osztható belső forma-sablon és egy horony sablon szükséges. Az első kettő fából, míg az utóbbi fémből készülhet. A fej belső felének kontúrja pontosan megfelel a rajznak.

A 2. Tűzfal anyaga durál lemez. Minél keményebb anyagot használunk, annál kevésbé tudják a rezgő szeleplevelek a felfekvő felületet beverni, illetve megsérteni. A tárcsa esztergálásánál a körte alakú átömlő nyílások pedig a pontos kirajzolás után lombfűrészeléssel és reszeléssel hozhatók a rajzon látható formára. A szelep felfekvő felülete enyhén kúpos. A felszorított szelep élei és a tűzfal között így kb. 0,2 mm-es hézag marad, amely a könnyű indítás végett szükséges.

A 3. számú szelep anyaga az eredeti motorban 0,18 mm-es rúgóacéllemez volt, de 0,18-0,20 mm között bármilyen más méret is megfelel. A szelep készítése kb. 1,5 mm vastag gumikötésű csiszolótárcsával (gumikővel) történik. A szelep pontos méretét papírra rajzoljuk, ezt apapírt az olajtalanított rugólemezre ragasztjuk és a rajznak megfelelő formát gumikővel kicsiszoljuk.

Végezetül leoldjuk a papírt a papírt és lesorjázzuk az éleket.. A középső furat lukasztó szerszámmal, ennek hiányában edzett acélból készített lyukasztóval ólom,- vagy keményfa tuskón üthető ki. Kis gyakorlattal és ügyességgel 4-7 db. szelep készíthető egyszerre.

A 4. számú pogácsa duralból készül. Szerepe a szelep kilengéseinek korlátozása valamint a levelek rezgésszámának beállítása. Eszerint célszerű ebből az alkatrészből több darabot készíteni, melyeknek síkméretét különféle átmérőre esztergáljuk. Minél hosszabb a rezgő szeleplevél, annál alacsonyabb a rezgésszáma. Aki szereti a kísérletezést, és kutató munkát, íves körvonalú pogácsával is kísérletezhet. Az ívet legcélszerűbb körnek választani.

A tűzfal, szelep és pogácsa összeszorítását a 6. sz. csavar és az 5. sz. alátét végzi el. A kilazulás elkerülésére nagyméretű csavarhúzót vagy pipa-csvarhúzót használjunk.

A fej és tűzfal valamint az égéstér összeerősítésére szolgál a 7. sz. bilincs, amely 1 mm-es lágy vaslemezből sablonra való kalapálással készíthető. A fej és az égéstér hornyainak megfelelő élek esztergálással hozhatók pontos méretre.

A 8. sz. fúvóka az általános szokásoktól eltérően műanyagból, textilbakelitből készül. Ez igen fontos a hőszigetelés végett, mert a fémből készült, erősen átmelegedett fúvóka a műanyag-benzinvezetéket megolvaszthatja.. A fúvóka furatmérete szabályozza az üzemanyag-adagolást. Ennek összhangban kell lenni a rezgésszámmal, valamint a tank helyzetével is. Általában 1,2-1,25 mm a furatméret, de némi kísérletezés után ezt bővebbre vettem (1,36 mm.) és a benzin adagolást a tartály kivezető csövébe helyezett fojtó csavarral állítottam be. Ez lényegesen kényelmesebb szabályozást tesz lehetővé, mint a régebben szokásos fúvóka csere.

A 9. sz. porlasztó anyaga is durál. Ha két porlasztófuratot használunk, úgy 1,2 mm-es furat alkalmazandó. Valamivel jobb teljesítmény és egyenletesebb üzemanyag-adagolás érhető el szabályosan elhelyezett 6 db. 0,8 mm-es porlasztófurattal.

Az egyszerűbb gyártás végett a porlasztó 10. sz. terelőkúpját külön darabból készítjük, melynek anyaga ugyancsak durál. A porlasztót és terelő kúpot a tűzfalból (2 sz.) kiálló M5-ös csavar végére csavarjuk és a meghúzás végett a porlasztóra 8 mm-es kulcsnyílást reszelünk.

A 11. sz. cső (égéstér, kúpos átmeneti rész és kipufogócső) rozsdamentes acéllemezből készül. Ennek vastagsága 0,3-0,4 mm-es lehet. A vékony lemezből könnyebb, a vastagabból nehezebb, de tartósabb cső készíthető. Az eredeti hajtóműnél igen jól bevált az a megoldás, amelynél a hőnek kitett égéstér és az átmeneti kúp 0,4, a kipufogócső viszont 0,3 mm-es lemezből készült. A megadott méreteknél vékonyabb vagy vastagabb lemez nem ajánlható a sérülékenység illetve ellenkező esetben a nagy önsúly miatt.

Rozsdamentes acél hiányában a kipufogócső 0,4-0,5 mm-es vaslemezből is készíthető, ennek élettartama azonban lényegesen kisebb lesz, hamarabb elég. A cső élettartama krómozással, illetve nikkelezéssel növelhető, ekkor ugyanis a levegővel érintkező külső fal nem oxidálódik.

A lemezek pontos mérete a rajzon számokkal van megadva, az átmeneti kúpnak pedig a kiterített mérete meg van rajzolva. A méretekben az átlapolások is benne foglaltatnak. A lemezeket fa vagy fém sablonokon kalapáljuk fa kalapáccsal hengeres illetve kúpos méretre. A ponthegesztést a kipufogócsővel kezdjük, melyet két oldalról hegesztünk. Utána a kúpos, majd a hengeres égéstér hosszanti hegesztése következik. A hegesztési pontok sűrűn egymás mellett legyenek. Ezután a találkozó éleket kalapáccsal sablonon egymáshoz illesztjük.

A következő lépés a kúpos és kipufogócső hegesztése, végezetül pedig az égéstér és a kúpos cső hegesztése. Ha ilyen sorrendben végezzük el a hegesztést, a hegesztőgép elektródájának csak 21 cm-re kell kiállnia. Az egyes alkatrészek hegesztésénél vigyázzunk, hogy a csövek geometriai tengelyei közösek legyenek. Az égéstér első éleit szükség esetén síkra dolgozzuk majd belenyomjuk a hornyot. A kipufogócső hátsó, trombitás része vasrúdon, vaskalapáccsal tágítható ki.

A 7. sz. bilincs megszorítására szolgál a 12. Anya és a 13. Csavar. Itt közönséges hengerelt csavar nem ajánlható, mert a menetek hamar tönkremennek. A 7. sz. a füleknek teljes szorítás esetén sem szabad összeérni, kell lenni hogy legalább 1 mm hézag maradjon.