Kiss Lajos vezérőrnagynak, az MHSZ főtitkárának pályázati felhívására
26 db BRANDENBURG C-1 1:10 léptékarányú, élethű modell érkezett
be a kitűzött határidőre!.
Már ez a tény is bizonyította, hogy modellezőink méltó munkával
és eredményekkel kívánnak hozzájárulni a Magyar Tanács-köztársaság
születése 60. évfordulójának ünnepéhez, és hogy klubjainkban a politikai
és szakmai nevelőmunka szilárd elmé-leti és gyakorlati alapokon
nyugszik. Egy-egy beküldött modell megépítése 250-300 munkaórát
igényelt!
Közben Győrből és Pécsről igen biztató hírek érkeztek arról, hogy
a két repülőképes modellt már "szoktatják" a levegőhöz,
és mindenki bizalommal tekint a közel 300 km-es emlékrepülés elé.
Az országos modellépítő verseny eredménye: első díjat kapott Takács
Béla; második díjasok: Takács Ferenc és a MÉV MK pályamunkái; harmadik
helyen végeztek: Trenk Béla, Varga Antal, Kecskeméti VMK, Zalaegerszegi
VMK, Orosházi VMK, Savaria MK és a Medgyesegyházi MK modelljei.
Május 25-én a budaörsi repülőtérről ünnepélyes keretek között elindult
Kijevbe a Szamuely Emléktúra sportdelegációja. Az indulás előtt
Mohai István és Pintér József egy tiszteletkört repült a BRANDENBURG
C-1 modelljével, majd beszálltak az AN-2-be. Amíg odáig eljutottak,
hogy útra készen állt a 184 cm fesztávolságú, 4,67 kg-os, 1 : 7
mértékarányban megépített, 2,3 lóerős, 10 ccm-es MOKI motorral meghajtott
BRANDENBURG C-1 modellje, addig Győrött és Pécsett négy fő közel
2000 órát dolgozott az építéssel és a berepítéssel. Próbaútként
Mohalék Pécsről Barcsra, Pintérék Győrből Budapestre repültek. Meg-szervezték
a kísérő kocsioszlopot és kialakították azt a két GAZ típusú kocsit,
melyből menet közben is tudják vezetni a felettük repülő modelleket.
Kijevben a DOSZAAF Csajka repülőtéren tartott légiparádé sok ezer
nézője már vastapssal jutalmazta a modell bemutató repü-lését. Ezt
követően Lvovba utazott delegációnk, ahol ugyancsak nagy sikerű
bemutatót tartottak. Majd Nyíregyháza repülőterén értek újra hazai
földre, és némi pihenés után készültek a nagy útra.
Nyíregyházán emlékgyűlésen vett részt a delegáció, megkoszorúzta
Szamuely Tibor szobrát és szülőházát, majd június 1-én elérkezett
az első start pillanata. A napi program egyszerűnek tűnt, hiszen
csak 49 km-re, Debrecen főterére kellett repülni. Ha volt is valaki,
aki idáig túl biztosra ment, azt máris megrettentette az időjárás.
Ragyogó napsütésben indultak a gépek, de kb. 30 p múlva olyan egetverő
viharba kerültek, amely igazi nagy repülőket is próbára tett volna!
A hatalmas szélvihar ellenére két pilótánk be akart repülni a városba.
Már túl voltak az első jelzőtáblán is, amikor a túra vezetője úgy
döntött: embert és technikát veszélyeztetünk, ha az eredeti tervnek
megfelelően szállunk le. Így a városba vezető széles úton landolt
a gép, és a GAZ tetején tette meg az utolsó 300-400 métert. A város
vezetői és lakosai nagy szeretettel fogadták csapatunkat.
Június 2-án mindenki az eget kémlelte. Nem csoda, hisz 202 km állt
a csoport előtt, a túra legnehezebb szakasza. Átrepültek a Hortobágyon,
ahol a változatosság kedvéért (jellemző az embert és technikát igénybevevő
vállalkozás nehézségi fokára) az egyik kísérő gépkocsi romlott el
... Nem csoda, hiszen a tikkasztó hőségben 100 km/ó sebesség felett
rohantak.
A további útvonal: Kocsújfalu - Tiszafüred - Poroszló - Besenyőtelek-Kápolna
érintésével másodpercnyi pontossággal érkez-tek be Gyöngyösre, ahol
óriási tömeg és hatalmas ováció fogadta a dísztribün elé leszálló
modellt. A leszállópálya egy enyhe kanyarban volt, hatemeletes panelházak
és ostornyeles lámpaoszlopok között. A párezer néző már-már nem
is jelentett aka-dályt Mohai Pistának és Pintér Jóskának. Ők is
csak jóval később vallották be, hogy nagyot sóhajtottak, amikor
sikerült a nem mindennapi produkció.
Gyöngyösről Gödöllőre repültek, ahol a második napi program végződött.
A két pilóta már jelentett a Stromfeld Aurél-lakótelepen felállított
dísztribünön helyet foglaló vezetőknek, amikor az emléktúra többi
résztvevője még sehol sem volt. Illetve ott volt mindenki, de olyan
tömeg vette körül az ünnepség helyszínét, hogy nem fértek a két
pilóta mellé ...
Június 3-án - szép vasárnap reggel - következett az utolsó 30 km-es
út Gödöllőtől a Felvonulási térig. Az autórádión hallották, hogy
a Hősök terén már nagy tömeg vár! Igen nehéz volt az eddig megtett
út, de mindenki esküdött rá, hogy a Hősök terei beérkezés lesz az
igazi vizsga!
A díszemelvényen a főváros politikai és társadalmi életének vezető
személyiségei foglaltak helyet. Pontosan 10 órakor húzott el a tér
felett a szovjet és magyar sportrepülő-kötelék. Majd 10 óra 1 perckor
simán landolt a Tanácsköztársasági Emlékmű elé a BRANDENBURG C-1
modellje!!! Ezért a felemelő pillanatért dolgoztak Győrött és Pécsett
oly sokat. Modellezőink e világviszonylatban is figyelemreméltó
tettükkel maradandó emléket állítottak a hajdan is bravúros Szamuely-útnak.
Teljesít-ményüknek mind sportbeli, mind politikai értéke óriási
volt.
A túrát végigrepülő modellt a dísztribünnel szembeni emelvényre
helyezték, majd dr. Beck Rezső vezetésével Mohai István és Pintér
József jelentette a szövetség főtitkárának, Kiss Lajos vezérőrnagynak,
hogy a Szamuely Tibor Modellező Emléktú-rát sikeresen teljesítették!
Már az év derekán jártunk, amikor az autómodellezők az OB érmekért
küzdöttek Budaörsön. Jó időben, jó pályán - szerény eredmények születtek.
Győztesek Szepes Attila, Szüts László, ifj. Ruzsa József és Bogdán
Endre.
A hajómodellezők összevont országos bajnokságán elért eredmények
alapján jelölte ki a szakvezetés a motoros hajómodel-lek duisburgi
világbajnokságára utazó csapatot. Kecskemét szép megnyitóünnepséggel
és jó pályával várta legjobbjainkat. Tizenhat kategóriában 320 versenyző
420 modellel állt starthoz. A büszke bajnoki cím tulajdonosai: Kucsera
Gábor, Nádaskay Péter, Danku Katalin, Fejes János, Tóth István,
Sólyom István, Kudlik Vilmos, Sasvári János, Abrahám József, Ábrahám
Gábor, Balogh Imre, Bottlik Endre és Vitéz Csaba.
Lyonban Európa legjobb autómodellezői adtak egymásnak találkozót,
és Szepes Attila a 1,5 ccm-esek csatájában felállhatott a dobogó
második fokára.
A repülőmodellezők országos bajnokságának újból Szabolcs-Szatmár
megye székhelye, Nyíregyháza adott otthont. A kitűnő időben megrendezett,
jó hangulatú versenyen egy-egy aranyéremmel lett gazdagabb Mult
József, Weinwurm Géza, Balogh József, Dórónt Vilmos, Zöld Csaba,
Horváth Zoltán, Kutrucz Béla, Meczner András és Bándy Zoltán.
Duisburgban (NSZK) motoros hajómodellezőink jóvoltából háromszor
hangzott fel a magyar himnusz! Horváth István az A-3 kategóriá-ban
a felnőttek között, míg Bertók István F3-V és F3-E futamokban az
ifik között bizonyult a világ legjobbjának! Ábrahám József, Ábra-hám
Gábor és Bottlik Endre ezüst-, míg Horváth István és Nagy István
bronzéremmel gazdagította a magyar modellezősport világbaj-noki
éremgyűjteményét. Vitorlás- és motoroshajó modellezőink kitettek
magukért az első világbajnokságukon!
Itthon, Magyarországon egy új bajnoki eseménnyel lettünk gazdagabbak.
A nagyon látványos és ezért garantáltan sikeres RC autómo-dellek
első országos bajnokságának helyszíne Pécs volt, ahol a Sport és
Forma-I kategóriában 29 kocsi állt starthoz. Igen színvonalas verseny
után Dusa András, valamint az egyik napról a másikra élversenyzővé
fejlődött Horváth Róbert lett az esztendő legjobbja.
Az év sok rangos eseménye között alig-alig esett szó arról, hogy
1909 májusában rendezték hazánkban az első repülőmodellező-versenyt
a mai Rózsadomb oldalában! Igen, 1979-ben volt 70 esztendős a magyar
modellezés. Jeles elődeink gondolták-e, hogy olyan alapot raknak
le, amely kiállja az idő próbáját? Az utódok a Szamuely Emléktúrával,
a világ- és Európa-bajnokságokon elért eredményeikkel bizonyították,
hogy az elődeik által elvetett magok jó termőföldbe kerültek, a
legjobbak méltóan képviselik hazánkat a rangos sportrendezvényeken.
Az MHSZ modellező klubjaiban folyó szakszerű és alapos nevelőmunka
eredménye, hogy az utánpótlás, a ma fiataljai méltóan veszik át
a stafétabotot nagy elődeiktől!
Ehhez - az anyagtakarékosságot is figyelembe véve - jó segítséget
nyújtott a mikrohullámpapírból tervezett PAPIRUSZ repülőmodell.
A MOKI konstrukciójához szinte szükségtelenné vált az egyre nehezebben
beszerezhető balsafa.
|