 |
 |
Repülőmodellező kategóriák |
|
|
|
|
|
Startra várakozva...
F1E modell napjainkban |
Az F1E kategória története és fejlődéseAz F1E hivatalos neve automatikus irányítású
modellek. A szabályzat csak azt írja elő, hogy indítás után már
nem szabad a modell repülését befolyásolni. Ezt sokféle módon lehet
elérni. Az első próbálkozás (1939) elektromágnessel történt. Később
általánossá vált az állandó mágnes használata. Ennek elterjedését
segítették az egyre erősebb állandó mágnesek. Ma már felvetődött,
hogy a GPS segítségével történő irányítás is szabályos lenne. (Használni
- elvileg - szabad minden irányítás nélkül lévő modellt is, de ezt
a szemből érkező szél - irányítás hiányában - rövid idő alatt visszafordítaná
és nekiütközne a domb oldalának.) A különböző elnevezések ne tévesszenek meg senkit, ugyanarról a modell-kategóriáról beszélünk.
A vitorlázó modellek építői első modelljeiket magaslatról, vasúti töltések oldalából, esetleg külön, erre a célra készített „startdombról” indították, és egyenes repülésre állították be, hiszen az egyenes vonalban megtett távolság - és a közben eltelt idő - volt a verseny értékelésénél a szempont. Ezek szerint az első vitorlázó modelleket is lehet lejtőmenti, kézből indított modelleknek tekinteni. Nagyobb - magasabb - dombok esetén a modellek - bármennyire is igyekeztek készítőik egyenes repülésre beállítani - előbb-utóbb „befordultak” és rendszerint a domb oldalának ütközve fejezték be repülésüket. Ritka esetben - és ismerve a modell repülési tulajdonságait - tudták a modelleket úgy beállítani és indítani, hogy az a lejtő előterében kellő távolságra eltávolodjék, és a visszafordulás már köröző repülés legyen. Ezzel a repülés időtartamát lehetett meghosszabbítani. Így lehetett elérni lejtőmenti versenyen 8 -10 perces időtartamokat is. Kezdettől fogva törekvésük volt a modellezőknek a visszafordulás megakadályozása, amit iránytű segítségével próbáltak megoldani. Kezdetben még nem léteztek erős mágnesek, ezért ezeket elektromágnessel próbálták pótolni. Így készültek az első „(elektro)mágnesirányítású” lejtőmenti vitorlázó modellek. Winkler László: A lejtő menti vitorlázó modellezés emlékeiből. (Részlet; megjelent a Modellezés 1984. márciusi számában) „… A magyar vitorlázó repülés 1933-34-ben
elért kiemelkedő nemzetközi eredményei ráirányították a modellezők
figyelmét a magasabb hegyek lejtőin elérhető emelésekkel a siklógépek
fejlesztésére. Ettől kezdve a Hármashatár-hegy és a Farkashegy lejtőin
rendezett modellversenyek valóságos fővárosi látványosságoknak számítottak
ezres nézőseregekkel. |
|
Borlai István: „Táltos” |
… Éveken keresztül ezek élvonalában versenyzett Borlai István, a kispesti »Ad Astra« Repülőmodellező és Műszaki Kör tagja 4 méter fesztávolságú, gyönyörűen kidolgozott »Táltos« modelljével. Modellje rendszeresen megnyerte a kidolgozási díjat, de kis szárnytörése miatt csúszkált és visszafordult a lejtőn. (A modellt a kör egykori műszaki vezetője, Weigärtner János máig megőrizte és a Közlekedési Múzeum tervei szerint a Repülés és Űrhajózás múzeumrészben lesz az állandó kiállításon szerepeltetve.)” Magyarországon az első mágnesirányítású modellt Benedek György építette 1939-ben. ...1939-ben Benedek György a budapesti Mátyás gimnázium »dr. Cavalloni Ferenc« modellezőkörének tagja megtervezte a CF-17 típusú lejtőmodellt, amelyben egyesítette a lejtőn való iránytartás és a korszerű légerőtan minden eddigi modellező tapasztalatát. Amikor azután modelljébe iránytű kormányzást épített, sorra nyerte a kategória versenyeit... „… Első sikerét 1939 júniusában érte el
a Hármashatárhegyi lejtőversenyen, mágnestű irányítású vitorlázó
modellje 14 perc 5 mp-cel győzött, közben a Dunán is átrepülve Angyalföldön,
a Teve utcában, a starthelytől kb. 7 km távolságban szállt le.” Ez az irányító mágnes is elektromágnes volt, az áramot zseblámpa-elem biztosította. A berendezés nagy áram-fogyasztása miatt startonként kellett zseblámpa-elemet cserélni. A II. világháború után az első hír - lejtőmenti modellversenyről - a Magyar Repülés 1948. évi 10. szeptemberi számában a 148. oldalán jelent meg: „…Beck Rezső biztosan dolgozó iránytűs gépe mindig szembe fordult a széllel és 50 méteres starthely feletti magasságot ért el. A gép oly biztosan repült, hogy egyesek már a régi 22 perc 40 mp-es rekord megjavítását is remélték. Sajnos azonban az elektromágneseket tápláló zsebelem kimerült, a gép oldalkormánya már nem tudott dolgozni és hátszélbe fordulva 9 és fél perces repülés után az indítási helytől néhány méterre ért földet.” |
|
Jan Bury indít |
1949-ben nemzetközi modellversenyt rendeztek, amelyen szerepelt a lejtővitorlázó versenyszám is. A képek szerint a versenyt a Hármashatár hegy ÉK-i lejtőjén rendezték, a győztes Jan Bury 33 perc 19 mp-es repüléssel. Mágnesirányításról nincs szó a beszámolóban, valószínű, hogy szélcsendben, vagy igen gyenge ÉK-i szélben a nagy méretű modell el tudott távolodni a lejtőtől és az Óbuda felé eső terület felett repülte ki a több mint fél órát. Ezzel az eredménnyel Jan Bury Lengyel rekordot állított fel. Lejtőmenti vitorlázó modellek részére nem rendeztek rendszeresen
versenyeket, ezért egy-egy ilyen alkalom rendkívüli eseménynek számított.
Ennek ellenére voltak, akik ebben a versenyszámban is megpróbáltak
rekordot felállítani. 1953. augusztus 23.-ra ismét lejtőmenti versenyt hirdettek a Hármashatárhegyre.
Ez alkalommal normál és csupaszárny modellekkel lehetett nevezni.
Ezután hosszú szünet következett. Lejtőversenyt - Magyarországon - évekig nem rendezett senki. Az Ifjú Sólyom 1956 márciusi számában leírás és egy háromnézeti rajz jelent meg mágnesirányítású modellről, augusztusi számában tudósítás jelent meg külföldön rendezett versenyről: "Lejtőmenti vitorlázóverseny a Wasserkuppe-n" címmel. Ebből megtudjuk, hogy a modellek repülési idejét addig mérték, amíg a modellt látták. Így repülhettek 27 percet, 16 percet, és a felhőkben tűntek el. |
|
Mlitky modellje
|
Németországban ebben az évben külön kategóriaként jelentek meg a mágnesirányítású vitorlázó modellek, ezért ezt az évet (1956) tekinthetjük a kategória (F1E) születési évének. 1965. A CIAM ülésén - Frankfurtban - elfogadták az osztrák Repülő Klub javaslatára a mágnesirányítású vitorlázó modellek versenyeire vonatkozó szabályzatot.
1972. június. Egy lelkes modellező-postafelügyelő - Habány Mihály - a "Modellezés" ötletpályázatára beküldte egy mágneses irányító-fej részletes rajzát. Ötletdíja 100,- Ft volt. Benedek István: Az F1E modellek Magyarországi elfelejtett úttörője címen emlékezést írt - a Cavalloni Híradó 1998. évi 2. számában Habány Lászlóról. |
|
Habány László
|
1971 Benedek István: Megemlékezés Habány Lászlóról „…Megboldogult, kedves, kiváló barátunk,
Habány László, az "óbudai remete" a teljes ismeretlenségben
és elszigeteltségben tevékenykedő önzetlen és segítőkész modellező
a hatvanas évek derekán ezt a modellkategóriát karolta fel egyes-egyedül,
senki által nem támogatva… A mágnesirányítású lejtőmenti vitorlázó modellek szabályzata nagyon egyszerű, alig van megkötés. (Lásd a rövidített szabályzatot.) Ez az évek során nem változott, A változás csak a repült időtartamban volt, amikor az első Európa-bajnokságot megrendezték, már nem engedték „akármeddig” repülni a modelleket, bevezették a 2-5 percig előírható repülendő időt. 1974. május 10-12-én Németországban - Himmilbergben - megrendezték
az első Európa-bajnokságot. Ezen még csak négy ország - Ausztria,
Németország (NSZK), Anglia és Svájc modellezői vettek részt. A mágnesirányítású modellek első világbajnokságát 1989 szeptember 19-24-ig rendezték meg Lengyelországban, Nowi Targ mellett. Ezen hét ország vett részt. |
|
Harmath Andor EB 3. helyezett
Hegedűs Péter ifi világbajnok
Hegedűs Péter EB második
Sarusi Kiss Balázs Európa-bajnok |
Magyarországon - bár ezekben az években több száz modellező klub, szakkör működött - sehol sem foglalkoztak ezzel a kategóriával. Egyesületünkben (Cavalloni SE) 1989-ben határoztuk el, hogy elkezdünk foglalkozni a mágnesirányítású modellekkel. Heinz Eder összeállítását - a mágnesirányítású modellekről - Poich Lóránd fordította le, ezt 1989-től több részletben közöltük egyesületünk újságában (a Cavalloni Híradóban). Mi, magyarok, első alkalommal 1992-ben vettünk részt az Európa-bajnokságon Raná-ban, ahol már 9 ország képviseltette magát. Meglepetést okoztunk mindenkinek azzal, hogy - első szereplésünk alkalmával - Harmath Andor az egyéni versenyben a 3. helyet szerezte meg. 1993-ban világbajnokság Krynicában. (Lengyelország) Ismét mi okoztuk a meglepetést: Hegedűs Péter ifjúsági világbajnok lett, és a csapat is ezüstérmes! 1994-ben Hegedűs Péter Olaszországban, az EB-n és a Világ-kupán is második. 1996 - ban Tordán rendezték az Európa-bajnokságot. Nehéz időjárási körülmények között - és egy kicsit annak is köszönhetően - Európa-bajnok lett Sarusi Kiss Balázs (Kép 1-2-3-4-5) 1998-ban Teller Péter EB- második 2005-ben Barna Péter bronzérmes (III. helyezett) az ifjúsági világbajnokságon.
Azóta is rendszeresen veszünk részt a szlovák bajnokság fordulóin. Ezeket Liptószentmilóson és Túrócszentmártonban rendezik. Az ismert területek közül ezeket tartjuk a legjobbaknak, mert a
dombok teteje legelő, az oldala szántó, fák, bokrok nincsenek rajta.
Az érkező szél irányában hosszú kifutásuk van, ahová a modellek
leszállhatnak úgy, hogy a repülésüket és leszállásukat fentről -
általában távcsővel - figyelemmel lehet kísérni. Kivételesek azok a területek, amelyeken egész éven át legelő van. Itt bármikor lehet versenyeket rendezni. Pl. Erdélyben a Tordától D-re lévő dombokon, vagy itthon Fedémes község mellett. (A hazai siklóernyősöktől szereztünk tudomást róla.) Ez utóbbi előnye - hogy egész évben legelőként használják - mellette hátránya, hogy a dombok nagyon meredekek, - a modellek nem tudnak elég időt tölteni az emelkedő levegőben, a dombok előterében - az egymás melletti dombok közel vannak egymáshoz, nincs igazán jó előterük a modellek leszállásához.
A területek eltérő adottságai miatt határozták meg úgy a szabályzatot,
hogy a repülendő maximális idő legalább 2 perc, legfeljebb 5 perc
lehet. Ezt a rendező határozza meg tapasztalatai alapján. Általános
"elv" az, hogy egy közepes időtartammal kezdik a versenyt
- első start 3 vagy 4 perc - és ha az induló versenyzőknek több
mint a fele tudja ezt teljesíteni, a következő startra már hosszabb
repülési időt tűznek ki. Képek mágnesirányítású modellekről - versenyekről 1 2 3 4 5 6 7 |
