A sok fordulós Fülöp Sándor emlékversenyeken ismertem meg. Mindig a Vácról érkező modellezőkkel jött Dunakeszire, később Dömsödre. Csizmarik Ferivel - kategória-társával - volt szoros családi barátságban.

Csizmarik Feri tragikusan korai távozása alkalmával beszélgettünk először hosszabban. Nagyon elkedvetlenítette barátja hirtelen halála. Ezután hosszú levelére ugyanilyen kimerítő választ küldtem neki, további munkára bíztattam. Ekkor lett - a Vác után - a Cavalloni SE tagja. Ez 1991 ben történt.

Rendszeres kapcsolatot tartott Maczkó Oszkárral, mint kategória-társával. Az utóbbi időben munkahelyeik változásával ez a rendszeresség ritkult, de teljesen soha nem szűnt meg.

Péterrel - ha nem is családi, de - jó barátságot sikerült nekem is kialakítani. Mindig hívtam, ha tudott, jött. Neki sem volt mindig könnyű jól felkészülve “átruccanni” Dömsödre. Felkészülés nélkül pedig nem szeretett jönni. “Nem égetem magam” - szokta mondani.

Otthon is sikeres volt kategóriájában. Amire mindig szívesen emlékezett, az volt, hogy az utolsó - még szétválásuk előtti - Csehszlovák bajnokságot F1C kategóriában Ő nyerte meg.

Munkahelyén, Palást községben lévő iskolában volt igazgató. Időnként gondokat okoztak neki főnökei, de csak túltette magát a nehézségeken. Az utóbbi évben egyre többször emlegette hogy elege van a vezetői állásból, visszajön Ipolyságra tanítani. Nyugalmasabb állásra, körülményekre vágyott.

Nekünk, - mint modellező klubnak, - nagyon sokat segített. A Puszta kupákon kezdettől fogva indult mint versenyző és segítőként tolmácsolt. Az ő segítségének is köszönhető hogy a szlovákiai modellezőkkel olyan jó kapcsolatot sikerült kialakítani, aminek a vége egy Liptószentmiklóson rendezett magyar világ-kupa verseny lett.

A mágnesirányítású kategóriával hozzájuk utazva évekig minden alkalommal jött velünk, segített a csapatnak mindenben. Ha kellett szállást foglalt, ha kellett a versenyen vitatkozott a sportbírókkal, mindig lehetett rá számítani. A múlt évet kihagyta. Nálunk nem indult versenyen, otthon, a lakásuk közelében építkezett. Egy garázsra húzott fel egy emeletet. Befejezte, azt tervezte hogy a következő évben megint visszatér a “normális kerékvágásba”.

Erre már nem jutott ideje. A végzetes baleset lakásuk lépcsőházában érte. Elesett. És ezt olyan szerencsétlenül tette, hogy nem tudtak rajta segíteni.

Petikém!

Tavaszra terveztem hogy meghívlak, gyere el velünk a Liptószentmiklósiak versenyére. Kötelezettség, feladat nélkül. Csak pihenni, és barátokkal együtt tölteni két napot. Most tudom csak igazán, milyen szép is lett volna.

Emlékeinkben ott leszel velünk. Nem csak most, mindig. Ha tudsz, küldj nekünk jó szelet. És nyugodj békében!

P.Gy.