A modellezők életében viszonylag gyakran előfordul, hogy a nagy műgonddal és odaadással elkészített gépek a gyakorlás és a verseny során a természet játékszerévé válva, a szél szárnyán tovalibbennek a követhetetlen messzeségbe. Velem valami hasonló történt, csak itt nem a természet erői játszottak közbe, hanem az egyik sporttársunk. Az I. Frigyes Ernő emlékversenyen a kunszentmiklósi réten nagy víz állt. Előfordult, hogy a repülő vízbe szállt, és ezért szárítani kellett. Ez történt velem is. Az órát és a törzset az autónál hagytam száradni. Amikor eszembe jutott, hogy elrakjam a repülőt már késő volt, emberi "segítséggel" eltűnt.

Tudom, hogy a természet néha szeszélyes, kiszámíthatatlan, de kellő beleérzéssel rendszabályozható, ha kellő tisztelettel közelítjük meg. Úgy látszik az ember ennyiben nem a természet része. Ha valakiben megmozdul egy olyan , alapvető emberi tulajdonság, hogy lelkiismeret, a nem a szellők szárnyán eltűnt részeket címemre vagy az autóhoz ahonnan "eltűnt" visszajuttatni szíveskedjék.

Az ilyenfalta eltűnés (eltüntetés) eddig nem volt szokás és remélem nem is lesz.

Sporttársi üdvözlettel: