Mint az első részben is megjegyeztem a legnehezebb nap a megnyitó volt. Amiért így minősítem, annak több oka van. Lelkes segítőimmel elhatároztuk, hogy a megnyitó napján a teljes kiállí-tást “sötétbe burkoljuk”. Senkit sem engedünk be, legyen az jóba-rát, kíváncsi vagy kedvesen erőszakos modellező társ - nincs kivétel.

Persze, hogy nem sikerült! Megjelent a "hatalom”: a televízió.

Ezernyi tennivaló közepette nekiláttak riportot készíteni velünk. Jómagam kissé kényelmetlenül éreztem magam, mögöttem álltak várakozva a tőlem fontosabb és eredményesebb urak. Ők nem voltak láthatók a kamera számára, nekem viszont egyre inkább az volt az érzésem, túl sokat fogalakoznak velem.

Végre elértünk az igazán szép zárttéri vitrinhez, amikor - tőlem szokatlan módon - egy ügyes fordulattal átadtam a szót dr. Reé Andrásnak, aki értő módon mutatta be kedvenc kategóriáját. Tőle Meczner András vette át a mikrofont. Bemutatta a Közlekedési Múzeumnak ajándékozott világbajnok modellját, gazdag motor-gyűjteményét és a kiállítás többi részét.

Igyekeztem röviden leírni azt a két és félórát, amibe mindez került. Szó ami szó, alig maradt idő a sajtótájékoztatóra.

12.30. A kis tárgyalóban szép és finom szendvicsek, üdítők, kávé, aprósütemény várt ízléses rendben a ránk kíváncsi lapok képviselőire.

A ránk kíváncsi - mondom!

Ha mi követünk el hibát a hírverésben megérteném, de már februárban olyanok kaptak részletes (szerintem érthetően fogalmazott) beharangozót, majd később hivatalos meghívót, akire feltétlenül számítottunk.

Nem illik ilyenkor nevet említeni, egyről feltétlenül szólni kell. Ez a Nemzeti Sport. Évek óta ismerjük a felelős újságíró nevét, akit a szerkesztőség sportágunk referenseként nevezett meg. a Szövetség illetékese sokszor kereste meg különböző események kapcsán sikertelenül. Minősíteni nem szeretném “hozzáállását”, de valahol azt érzem feladata teljesítésére alkalmatlan az illető. Több szót, de helyet sem érdemel!

Igen gyorsan közelgett 13.30: a megnyitó!

Amikor rohanva lejöttünk (Dr. Reé A., Meczner A. és jómagam) az előtérben meglepett a tömeg. Hogyan is lehet a kedves régi barátok, ismerősök, érdeklődök, vendégek összegyűlt társaságát “tömegnek” nevezni? Neveletlenség!!

Sokan, nagyon sokan gyűltek össze a magyar repülőmodellezés ünnepére. Jóleső érzés és megható volt eléjük állni, üdvözölni, néhány szóval köszönteni a megjelenteket.

Köszönjük. hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel.

A megnyitó “ünnepi szónoklataival” és szónokaival nem is volt baj. Rövidek, értelmesek és tárgyszerűek voltak.

Az ezután következő jutalmazás mér egy kicsit átgondolatlan volt. Ha csak a kiállítás szervezői, berendezői és a múzeum szakemberei munkáját köszöni meg a Szövetség vezetősége - minden rendben van. De itt mások is megszólitattattak, akik nem a kiállítással kapcsolatban kaptak elismerést, hanem korábbi cselekedetükért. Ez disszonáns hatást váltott ki.

Mindezeken túl sokkal sajnálatosabb az a tény, hogy a megivottak között több “államigazgatási szerv” (minisztérium) is volt akik nem reagáltak.

Nevüket az elfogadott betűszóval sorolom fel: ISM, BM, OM, KHVM. SzCsM, NKÖM, valamint az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága.

Közülük egyedül a BM képviseltette magát.

Az OM kimentette külföldön lévő vezetőjét, de helyette nem küldött mást. Pedig, ha valakit érdekelhet az ifjúság hasznos és értelmes elfoglaltságának ügye, akkor őket nagyon is. Sajnáltuk, hogy a KHVM politikai államtitkárra annak ellenére sem jött el, hogy személyében a nagy testvér, az MRSZ elnökét tisztelhetjük....

Hogy az ISM nem tekinti sportnak a repülőmodellezést az súlyos tájékozatlanságról árulkodik. Meg kellene “sétáltatni” őket egy szabadon repülő versenyen, vagy egy mágneses, de akár egy CO2 versenyen is. Megpróbálhatnának felhúzni a termikvitorlázót is egy-egy komolyabb versenyen....

Álom, édes álom! Ehhez a meghívást el kell fogadni, esetleg visszajelezni, netán telefonon érdeklődni mi is ez. Nem pedig olvasatlanul kidobatni a meghívót, plakátot, szórólapot a huszonkettedik rangú (bár nagyon csinos) kis titkárnővel.

Végre talán eljutok odáig, hogy néhány számot, vele együtt néhány jellemző megnyilvánulást leírjak.
- A megnyitón nagyon sokan voltak! (ezt a múzeumiak mondták, ennyien soha nem szoktak lenni)
- Az első héten a Múzeum vezetése felkért minket a meghosszabbításra.
- A második hét végén grafikonon mutatták be a látogatottság ugrásszerű növekedését.
- Az eseményről tudósított a Duna Televízió, az M1 Zöldpont és a Hol-Mi forgatócsoportja.
- Felvételt készített a Zuglói Kábel TV.
- Élő rádióadás volt a Civil Rádióban, valamint a Petőfi “Gordiusz” műsorában.
- Kétoldalas riport jelent meg a Metró c. budapesti tömegek által olvasott lapban.
- A “Magyar Nemzet” riportfotót közölt. A “Köznevelés” egyhasábos beharangozót jelentetett meg. A “Közmű” c. budapesti hetilap Technikatörténeti rovatában kéthasábos fényképes cikk jelent meg.
- Az AERO kétoldalas fényképes szöveget közölt.
- Két vidéki lap (Felső-Bácska) riportot (Heves megyei Hírlap) beharangozót közölt.
- A kiállításon 69 modellező 424 db tárgyát mutattuk be.
- Az emlékkönyvbe 335 látogató irt elismerő sorokat.
- A kiállítást 26 látogatási napon 19722 látogató tekintette meg. (A megnyitó vendégei nélkül)
- Kreisz Rudi kis zárttéri modelljeivel kb 180 startot csináltunk.

A megnyilatkozások:

“Ezt hol lehet megvenni?”. “Iskolás koromban én is jártam szakkörbe”. “Én is modelleztem, de abba kellett hagyni. Hol lehetne újra kezdeni?”. “Szeretném a gyereket beíratni, hol lehet?”. “Maketteztem, de szeretnék “igazi” modellt építeni”.

És még ezer hasonló kérdés. Ékes bizonyítéka az érdeklődésnek.

Az ügyeletesek akik önként vállalták az egész napos jelenlétet, a tájékoztatást, a “tárlatvezetést”, sokat mesélhetnének.

Nem mese ez, hanem meggyőző érvek annak bizonyítására, hogy ez a sport, ez a szórakozás még mindig népszerű, csak rajtunk múlik eljut-e a ma még süket fülekhez.

Beszámolómból sok minden kimaradt. Ezekről majd a nyári versenyeken elbeszélgetünk. Itt most csak ennyit:

Köszönöm minden kiállítónak, szervezőnek, berendezőnek, támogatónak, kedves modellező barátaimnak a részvételt, a segítséget, melyet önzetlenül sok-sok órát áldoztak a szép és sikeres kiállításért. Méltó befejezés adva ezzel a 90 éves jubileumi évnek. Köszönöm.