A Magyar Repülőmodell Történeti Kiállítás
(A kiállítás létrejöttének története.)

Kedves barátom, ennek a szaklapnak általam nagyon tisztelt szerkesztő-kiadója feleségemen keresztül üzenettel keresett meg, lennék szíves lapja számára a Magyar Repülőmodell történeti Kiállítás előkészítő, begyűjtő, berendező és a megnyitóig vezető utat - úgy mindenestül - leírni.

Először arra gondoltam: hát még ezt is? Majd rájöttem - azért a pénzért, amit fizet - le kell írnom, mert így több számban folytatásos cikksorozat kerekedik belőle. (Fellendítve ezzel a példányszámot ... vele a bevételt).

Közismert azonban jó szívem, kedvességem, így nem akarlak benneteket olvasóim, hosszasan untatni folytatásos regényemmel, a lapszerkesztőt pedig gépírónővé degradálni, megpróbálok rövid - kronológiai - áttekintést adni.

1998. ősz. Ekkor már készültünk arra, hogy a 90 éves évfordulót méltó módon ünnepeljük meg.

Nehezen, de összejött Bíró Karcsi szervezésében egy találkozó a Közlekedési Múzeum főigazgatójával. Dátum, óra ismert. Klakk-frakk, de legalább zakó és nyakkendő, alapos felkészülés után Meczner Andrással beléptünk a Múzeumba. A főigazgató titkárnője nagyon udvariasan közölte: a főigazgató úrnál most vendégek vannak, de fáradjunk le a kiállító térbe, mindjárt kezdődik a díjkiosztás a makett-modell kiállítás nyerteseinek. Ez egy kicsit (nagyon) meglepett minket. Nem díjkiosztásra, hanem fontos megbeszélésre jöttünk. Gyors improvizáció és belevágtunk. András köszöntötte a győzteseket és határozott szavakkal meghívta - a még meg sem beszélt - kiállításunkra a jelenlévőket.

Ebből értett minden "döntéshozó" és rövid érdemi megbeszélés után megszületett a 2000. márciusi dátum. Hízelgően okos és tárgyilagos érvekkel alátámasztva. 

Az idő haladt! Komputer bekapcsolva. Program és sok-sok gondolkodás - beszélgetés- utazás Szekszárdra, Ferenczi Laciék szép kiállítására.

Megszületett a koncepció. Történeti kiállítás lesz. A fellelhető legrégibb tárgyi, írásos, fotó stb. emlék az 1909-es évektől kezdve, mondjuk 1937-ig. mondjuk? Igen, mert már szép nagy fiuk voltak a később neves konstruktőreink, elméleti és gyakorlati szakembereink. Velük indult és rajtuk múlott az a sikersorozat, ami az ugrásszerű fejlődést hozta. Kb. 1947-ig.

Hogy közben volt két háború? nem is akármilyen! Ne vegyünk róla tudomást - ez fejlődéstörténeti, nem történelmi áttekintés lesz.

1948. Háború utáni gyors újjáépítés egy demokratikus államrendben. A Szabadságharc centenáriuma 1948! Ünnepségek, találkozók, versenyek stb. Na meg Hajdúszoboszló! Az első nemzetközi verseny hazánkban! Siker, rekordok és vele együtt lendület. Kell ettől szebb? Szebb lett, de jobb nem. Ugyanis gondolatainkat, terveinket bizonyos külső erők befolyásolták. (irányították?)

Állj! Ha történelmi változásokról nem, akkor politikairól se beszéljünk.

Modellezzünk!

Közben röpkén szaladt az idő. Az ötvenes évek (kezdődtek)...és folytatódtak. 1956 nyara - az első siker. (56 ősze! ?...) De jött 1958! Cranfield és Brüsszel - két ország, két VB, egyéni és csapat siker - ahol csak elindult magyar versenyző Ez az, ezt kell megfogni. Azt, hogy 1948 óta napjainkig a magyar modellezők minden évben a világversenyeken sikeresek a politikai és történelmi változásokat semmibe véve ez a siker folyamatos.

Kialakult a váz, megfogalmazódott a 90 év három korszaka. 

Elkezdődött a kutató munka.

Három-négy irányból fogtunk hozzá. Hamar kiderült mennyire hiányos az archívumunk. Különösen akkor keletkezett pánik, amikor az ISM 1-2 napos határidőre kért adatokat a világ és Európa-bajnoki sikerekről. Szomorúan láttuk, hogy ha van is nyilvántartás, az sok helyen hiányos, pontatlan. Nekiugrottunk! (Pedig e sorok írója legalább három éve sürgette egy ilyen összeállítás elkészítését). Harmath Andor, Winkler László, Benedek István, Krakóczki Ferenc és jómagam kerestük - kutattuk a forrásokat. Meczner András - mint a versenyek "örökös" tagja - betéve tudta az adatokat, hiszen személyes (nem is akármilyen) részese volt a sikereknek. 

Szécsi Imre volt, aki először készített egy floppyt a nyers összeállításról. Harmath Andor mindezt kiegészítette, javította. Létrejött egy teljesnek mondható nyilvántartás. Tudtuk tehát kihez kell fordulni anyagért, kiket kell felkérni a kiállításon való részvételre.

Az igazsághoz tartozik, hogy innentől kezdve akár egyes számot is használhatnék egy jó darabig.

Az egyik MMSZ elnökségi ülésen megerősítettek funkciómban. Egyszemélyi felelőse lettem a kiállításnak. 

Megalakult a "Szervező Bizottság". Eleinte két - majd hetenként ültünk össze. Beszámolt mindenki a végzett munkáról , az el nem végzettre pedig rákérdeztem.

A korszakfelelősök esténként, napközben gyártották a felkéréseket. Az adatok ismeretében teljes precizitással felsorolva, honnan, milyen versenyről mit kérünk, a sikeres szereplésekről - ha még van és odaadja-e.

Több, mint 90 ilyen levél ment ki sürgős választ várva. Szépen csörgedeztek a kedves válaszok. De nem mindenkitől. Újabb kellemes fogalmazású levéltervezetre volt szükség. A levél elkészült - postázni a feledékenyeknek.

Közben 60 TV, rádió, újság, szervezet, intézmény sportosztálya, ifjúsági és műszaki szerkesztője kapott előzetes tájékoztatót arról, hogy mire készülünk és kérjük visszajelzésüket részt akarnak-e venni a sajtótájékoztatón.

A második felkérésre jöttek a válaszok szépen. Reményteljesnek látszott az anyag.

Az újságok fülük botját sem mozgatták. 3 visszajelzés érkezett.

Begyűjtés. Harmat Andor öntapadós kis etikettekre elkészítette a feliratot "Kiállítás 2000". Átadás-átvételi űrlapot csinált, ezen regisztráltuk a begyűjtött anyagot.

Innentől kezdve önzés nélkül mondhatom a Budapesti Modellező SE tagjai kezében összpontosult a siker, vagy kudarc lehetősége. 

Nekiálltunk a négy oldalas "önjáró" dicsőségtábla elkészítéséhez. Ezen a világ- és Európa-bajnokságok 1-3 helyezettjei szerepelnek színes papírokon (Köszönet Árva János barátunknak a papírért). Kreisz Rudi elkészítette a "modellező alapanyagok" óriás tablóját a tőle megszokott precizitással.

Közben sürgetővé vált régi munkahelyem vezetőivel való megbeszélés a meghívók, leporellók, plakátok - ingyenes - nyomtatásáról.

Czech Lacival cipeltük át a papírt a CARTOGRAPHIÁHOZ. Elkészült a "Visszatekintő" szöveg Winkler Laci és szerénységem tollából a leporellóhoz. Indult a nyomdai előkészítés, a nyomás és már mehettünk is a szépen sikerült termékért.

A klubban lázas munka folyt. Juhász Zoli, Krakóczki Feri segítségével készültek a tablók. Benedek Pista bányánk elkészítette szép teljesítmény-jelvény tablóját, Gyurcsán Gyuri pedig serényen rendezgette szegény Poich Lóránd gazdag anyagát. Benedek Gyuri bátyánk precíz anyaggal áll elő - akár hozzá se kellett nyúlni - kirakható állapotban volt minden tőle kapott holmi.

Elérkezett a Múzeumba való áttelepülés napja. Dániel Gyuszi zárt "kamionjába" pakoltuk és rögzítettük az értékes anyagot. Ebben fiatal klubtagjaink lelkes segítségét élveztük ők pedig a platón bezárva való utazás élményét.

A szortírozás, rendszerezés kezdődött, minden darab az elképzelt helyén a fal mellé került. Jött Bádovszky Laci a csodálatos légmotorosait összerakni, mi pedig a többi modellt tettük "repülőképessé".

A múzeumtól szakértő berendező segítségét élvezve kerültek falra a modellek, képek, tablók.

A megfelelő színű papírra esténként (úgy 6-tól fél 11-ig) nyomtattam a "képaláírások" szövegét. Büszkén teszem közzé: 100 évesen számítógépen megtanultam a szövegszerkesztést, hátha még jó pár évig hasznát veszem.

Az első napok kicsit lassú tempója néha udvarias nógatásokat, de leginkább kioktató stílusú megnyilvánulásokat hoztak ki belőlem. Ezért most nyilvánosan elnézést kérek az érintettektől.

Aztán belejöttünk - mint kiskutya az ugatásba. A megnyitó előtt három nappal már "vendégeket" fogadtunk. Kíváncsiskodók, drukkerek (és ezek ellentétei) "kiküldöttek" érkeztek. De ami a legmegnyugtatóbb volt a Múzeum vezérkara egymástól hallva milyen is lesz ez a kiállítás meglátogattak minket, biztatva segítve nyilatkoztak.

De még mindig hiányzott egy-két dolog. Ezeket ki kellett csikarni az illetékesekből - ami most már könnyen ment, látva tevékenységünket.

Nem volt szünnap, se vasárnap, se ünnep - mi dolgoztunk. Sőt Reé Bandi, Rusznák Miki saját maga rendezte be vitrinjét a szövegekkel együtt, de jöttek önkéntes segítők is akár 1-2 órára.

Elkövetkezett a megnyitó - talán legnehezebb - napja.

Minden a helyén - minden megbeszélve - úgy tűnt semmi baj sem lehet. De jöttek a riporterek, a TV-sek, az MTI mindig siető, de sohasem pontos képviselői, akiket ki kellett szolgálni. Meczner Andrást - mint száguldó szóvivőt rendszeresítettük. 10-re élő adás az egyik (Civil Rádió), sajtótájékoztató a másik helyen (Tavaszi Fesztivál sajtótájékoztatója). Pont a finisbe! Hát bizony ehhez nem voltunk hozzászokva, volt olyan eset, hogy valamennyien háromfelé osztódhattunk volna- de akkor ki csinálja meg a kiállítást?

A megnyitó: Sok-sok ember! Barátok, meghívottak, ismerősök jöttek az ország minden részéből. Régen látott barátokkal találkozhattunk hála istennek. Akikkel szerettünk volna megismerkedni kb. 40-en voltak ilyenek, sajnos nem tudták beilleszteni sűrű programukba a velünk való találkozást. Sajnáljuk.

Egy igazán illetékes megjegyezte, "pedig jó sajtótok van". Remélve tehát - látva a parlamenti közvetítéseket - elég sok honatya a nyílt színen olvassa az újságokat, elvégre illik tájékozottnak lenni.

Végezetül kikről tudunk, akik írtak rólunk: A hirdetéssel ellentétben a legolvasottabb napilap a METRO 2 oldalas cikket közölt. A Zöldpont az MTV 1-en 1/2 órás beszámolót készített. A Duna TV videót rögzített, akár csak a Zuglói kábel TV. Az MTI a Repülőtéri Magazin az Aero Magazin riportot és fotókat csinált. A Magyar Nemzetben fotó jelent meg. A Heves Megyei Hírlap rövid beharangozót, a jánoshalmi helyi lap, a Felső-Bácska fél oldalas előzetes riportot közölt. Kazincbarcika és Gyomaendrőd modellező lapjainak szerkesztői jelen voltak - talán írnak is majd. Várjuk az Erzsébetvárosi TV-t. De köszönjük a "Köznevelés" c. pedagógus lapnak, hogy előzetest közölt. Ugyancsak kitett magáért a Közlekedési Múzeum sajtófőnöke, aki szórólapokon és interneten ismertette a kiállításunkat.